MI TÖRTÉNT VELEM?

Kedves Szerzőtársaim, Barátaim és Ismerőseim!

Az elmúlt több mint 22 napot a Tétényi-úti kórházban töltöttem, meglátogatva a sürgősségi osztályt, a sebészetet és az intenzív osztályt, és végül a kardiológiát is. Egészen közelről szembenézhetem a szobatársak végstádiumú agóniájával. Ketten is elmentek mellettem, olyan is aki látszólag jobban volt.. Tapasztalatott szereztem emberségből, és annak teljes hiányáról. (Rövidesen olvashatjátok majd a blogomban.) Helyenként nemcsak megrázó, de felháborító is a hozzáállás.

Szerencsére túléltem, és sok mindent átértékeltem magamban. Lehet, hogy kevés a pénz az egészségügyben, de sok minden, mint például a hozzáállás, nem megvásárolható. Egyenlőre sok mindennek le kell ülepednie, hogy például indulatok nélkül megírhassam azt, amikor az éjszakás nővér azt ajánlotta, fogjam be a pofámat, mert könnyen az erkélyen találhatom magam hajnali kettőkor, ágyastól. 

-"Ott aztán ordibálhat nővérért, kedvére!"

Egyszóval még az idén megírom.

/ Miklós /