Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Juhász Gyula: Magamhoz, nyárvégi estén
Lanor 2013. szeptember 6. 11:24
Juhász Gyula: Magamhoz, nyárvégi estén
Nem születtél, látom: lenni legelsőnek,
Csillagot mutatni a borús időnek,
Vágy piros virágát büszkén szívre tűzni,
Titkait jövőnek bátran kibetűzni.
Apád is beteg volt, kifáradt keresztény,
Aki sírt a csillag és a féreg vesztén,
Akiben fölös volt a kímélő jóság
S örökül rád hagyta fájó szive sorsát.
De azért, én lelkem, még nincsen veszve semmi,
Ennyi gyöngeségből kell erőre kelni,
Ennyi szomorúság, ami tégedet vert,
Ötvözi ezüstté a költőt, az embert!
Csak zenélj, ahogy tudsz, méla hangfogóval,
Csak beszélj a csönddel, árnnyal, csillagokkal
És ha másra hallgat mind a többi ember,
Te beszélj tovább a zengő végtelennel
judit.szego2013. szeptember 7. 10:05
Nagyon szép vers!
Lanor2013. szeptember 6. 18:30
Neked is! :)
skary2013. szeptember 6. 18:29
szépestét :)
Lanor2013. szeptember 6. 18:28
Sea :)
Skary :)
skary2013. szeptember 6. 18:23
:)
Törölt tag2013. szeptember 6. 13:02
Törölt hozzászólás.