Lander_Meryenn blogja
Maradj még Kedvesem
Hallod ahogy a fáradt őszi szél
búsan hegedül az öreg fák fölött?
Végre itt vagy jöjj közelebb,
hadd melegedjek a karjaid között.
Fázom,oly zord illatú kint az éj,
dobj még egy fahasábot a tűzre,
mélybarna szemeidben a fény
néma bánatomat örökre elűzte.
Ne menj! Maradj még kedvesem,
ha nem tudok szólni csak nézlek,
s az öledbe hajtom ősz öregségem,
maradj akkor is,ha már nem kérem.
Várjuk meg együtt a holnapot
azon is túl örökké, vagy tovább...
ha fejünk fölött kihunynának a fények
űzzük el együtt a halált.
Hiányod fáj nagyon..
Ágyam szélén kuporgok,még hallom lépteid neszét,vállamra görnyed emléked,mozdulatlansága nehéz.
Fonalát szövögeti a csend hálóját vetette ki rám, mély barázdát szánt lelkemen könyörtelenül a magány.
Néma könnyeket hullatokfeléd indul újra képzeletem, nevedet kiáltom hangtalan, arcomat a párnámba temetem.
Szunnyadó mécses lángja még
egyet sóhajt a kopár falon,
felsírok mint egy kisgyerek,
mert hiányod fáj nagyon.
szerelem
Elporladok tekintetedben...
Amikor felém siklik beszédes pillantásodból
mohó vágyad, és szelíd indulattal hozzám sodor,
beleolvadok örvénylő szemed égő tüzébe.
Levetkőzött szemérmünkre a hold ezüst fátyla
omlik, vad szenvedélyes szorításodba zárva,
kutatod mélységem titkait, elepedve.
Forró vonagló testemen sóvár dallam vajúdik,
csókod zápora hull rám, s ajkamon izzik,
én féltő gyönyörrel szivárgok rejtekedbe.
Ha vacogva körbefon zamatos szerelmed,
veled szállok,ájulok,hullok,lebegek,
lángoló éjjeleken, elporladok tekintetedben.