Október volt..

Október volt, még kapaszkodott a nyár.

Aranylevelek fürödtek a fényben,

s hajunk kócosan táncolt a szélben,

ahogy fogtad a kezem a vén Duna partján.

Ajkunkon a szavak csöndesen pihentek,

mint a fák tövében szunnyadó avar.

Lépteink alatt már az ősz zizegett,

s az út porára színes álmokat takar.

Október volt, oly sok október mögöttünk,

de a szívünkbe vésett nyár nem kopott.

Szeretlek örökké! (még akkor is)

ha fölöttünk kihunynak a csillagok.