Lelkem ékes cseppjei Laminaria913 blogja

Vers
Laminaria913•  2020. július 30. 06:36

Hét tenger királya

Vad tenger hullámait járja...

Vezeti sok ember igaz imája...

Acélszörny a kék vizen....

Tengerek királya....


Ébred már a harcigép

Tengerek királya szinre lép

Atlant őre szeli a vizet

Eljövendő csaták hevében erőtől remeg.


Magasan hordja lövegeit

Vezeti a flottát

Dicsőség vagy hőshalál

Mindegy annak ki a fedélzeten áll.


Csata hevében sok találat éri

Oldalán tátong már a súlyos seb

Mégis még a király mindig él!

Hét tenger királya útra kél!


Ezer tonna acél ha megindul....

Nem állitja meg az ellenség

Halált oszt és imát kér.


Elsüllyeszti Hoodot,s a herceget (Prince of Wales)

Mégis egy találat kormányt ér....

Harcot többé nem remél....

Ellenség keze vagy dicső halál....

Ez itt már nem kérdés....


Ébred már a  harcigép

Vezeti a flottát, majd a sirba tér.

Ellenség kezére nem kerül

Örök időre hullámsírba szép csendben elmerül....


Hét tenger királya, tengerek terrorja

Szép csendben elmerül.




Ez,csak amolyan próbálkozás volt. Cél néküli,amolyan "mi sül ki belőle " írás. Ha valakinek mégis tetszik,akkor annak örúlök. 

Tudni kell rólam,hogy nő létemre érdekelnek a motorral rendelkező  gépezetek. Traktortól elkezdve ... a csatahajókig, tankokig. Illetve a történelem nagy csatái..... e kettő "szerelmemből" született ezen iromány.  Sok szeretettel, azoknak,akiknek tetszik. :)

Ha valaki megfejtené a csatahajó nevét az lenne az igazi öröm. :)







Laminaria913•  2020. július 21. 07:34

Észak pogany oroszlánja

Vadul vágtat végig a havas sztyeppén

Sörényét táncoltatja az északi Szél

Ordítása megfagyasztja lelked

Nem kér ő,csupán elvesz.

Magával ragadja minden kincsed, álmod

Elsodorja minden áldott látomásod.

Mégis,mikor megpihen havas sziklák ormán, 

Ordítás már csak fuvallat,nem orkán

Akkor tudod,érzed,ő az elveszett,

S most meglelt végzeted.



Laminaria913•  2020. július 17. 21:16

Auróra,a Szél szeretője

Lágyan suttog a Szél, odakinnt a sztyeppén. 

Lágyan érintve meg mosolygó arcomat. 

Kezét,mint mindig,halkan csókolom, megfogom. Kicsiny faház kandalló fűtötte mélye hívogat.... Nyilik az ajtó,s belépünk rajta. 

Odabenn a félhomályban egy asztal,s egy szék.  

A sarokban bontott nyoszolya vár. 

Szeretném.... óh, hogy szeretném....s mikor? 

Amikor csak tehetném. 

Tudom, mi az mit vár. 

Mi az,mit kér,mi az,mit adni fog. 

Menny nékem a földön megadatott,

S megadtam én is....mit csak asszony adhatott.

Volna-e látomas, mely mélyebb? 

Volna-e érzelem,mely igazabb?  

S a Szél... csak táncra kél .....

Fülembe súgva-búgja még érzelemmel teljes 

Kéjtől fűtött üzenetét.

S én, a Fény leánya újra élek

Esti Széllel útra kélek

Eltáncolom odafennt az égen

Mit a Szél velem művelt az éjjel

Vad táncunkat egyedül járom,s várom

Hogy Ő újra rám találjon.

Mert tudom....érzem....várom....

Minden éjjel eljő hozzám légből fonott szárnyon

Magával visz, vagy csak elragad...

Mindegy hisz Ő mindig....

Az enyém marad.

Laminaria913•  2020. július 17. 07:40

Útnak indulva

Magyar szívemben,Magyar lélek

Magyar vagyok,amíg élek.

De,ha este lehúnyom két szemem

Lelekem indul a tengeren

Érzem orromban illatát

Sós íze elárasztja a szám.


Látom a partokon sötétlő erdőt,

Vadban dúskaló széles legelőt

Hallom hangját Uramnak,a Szélnek

Feszítem vitorlám,kitéve kedvének.

Ringatja lágyan testem hullamok hátan,

S látom szemében, már várt rám.


Északi vad vizeket szelve,Napba nézve

Hósapkával borított hegyeket szemlélve,

Hajóm orrában dobomat szorítva állni,

Zengeni közös dalunk,s

Nem tenni mást, örökké,......

Csak a Szelet várni!

Laminaria913•  2020. július 16. 07:34

Ha jön a Szél

Jönne... a szél

Mely folyton hív

Szerelemre csábít csókos szája

Szőke szakálla táncot jár a légben

Izmos testét óvja a szemérem

Láttatni engedi elrejtett báját.

Asszonyok ezer elsuttogott imájat.

Kék szemekben tündöklő tenger mélyet.

Reszkető hangon elbúgott remények

Ezrei csattannak fel ha latom Őt.

Fényből született, pára felhőn ülőt

Kinek látványa égi áldás maga,

S homlokán ott van Öregisten csillaga

Párja már rég az én homlokomon vagyon

S nappal hívom, de csak éjjel kapom

Mi adomány, kellem, erő

Szépség, avagy ősi erő

Mely a férfi erős karjában csak az asszonyra vár

Érezni a sosem volt határt.



Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom