Lelkem ékes cseppjei Laminaria913 blogja

Lágyan suttog a Szél, odakinnt a sztyeppén. 

Lágyan érintve meg mosolygó arcomat. 

Kezét,mint mindig,halkan csókolom, megfogom. Kicsiny faház kandalló fűtötte mélye hívogat.... Nyilik az ajtó,s belépünk rajta. 

Odabenn a félhomályban egy asztal,s egy szék.  

A sarokban bontott nyoszolya vár. 

Szeretném.... óh, hogy szeretném....s mikor? 

Amikor csak tehetném. 

Tudom, mi az mit vár. 

Mi az,mit kér,mi az,mit adni fog. 

Menny nékem a földön megadatott,

S megadtam én is....mit csak asszony adhatott.

Volna-e látomas, mely mélyebb? 

Volna-e érzelem,mely igazabb?  

S a Szél... csak táncra kél .....

Fülembe súgva-búgja még érzelemmel teljes 

Kéjtől fűtött üzenetét.

S én, a Fény leánya újra élek

Esti Széllel útra kélek

Eltáncolom odafennt az égen

Mit a Szél velem művelt az éjjel

Vad táncunkat egyedül járom,s várom

Hogy Ő újra rám találjon.

Mert tudom....érzem....várom....

Minden éjjel eljő hozzám légből fonott szárnyon

Magával visz, vagy csak elragad...

Mindegy hisz Ő mindig....

Az enyém marad.

Magyar szívemben,Magyar lélek

Magyar vagyok,amíg élek.

De,ha este lehúnyom két szemem

Lelekem indul a tengeren

Érzem orromban illatát

Sós íze elárasztja a szám.

Látom a partokon sötétlő erdőt,

Vadban dúskaló széles legelőt

Hallom hangját Uramnak,a Szélnek

Feszítem vitorlám,kitéve kedvének.

Ringatja lágyan testem hullamok hátan,

S látom szemében, már várt rám.

Északi vad vizeket szelve,Napba nézve

Hósapkával borított hegyeket szemlélve,

Hajóm orrában dobomat szorítva állni,

Zengeni közös dalunk,s

Nem tenni mást, örökké,......

Csak a Szelet várni!

Mint apró inda,kúszik végig testemen

Először csak sejtem,azán már képzelem,

Mi lesz a következő, édes? Kérdezem,

Válaszod már tudom, tiéd már mindenem.

Húzod,ameddig húzhatod

Szerelemittas gondolatok

Szálldosnak agyamban,mint

Repdeső pillangók

Vörös és fekete

Kezedet keresve.....

Tudom,hogy mit akarsz,se te is tudod rég

Mi az a vágy,mely bennem.ég

Hamvadni veled alkonytól hajnalig....

Hamvadni egészen szádtól a .........

A gondolatnak teremtő ereje van... 😁

Tikk-takk,járna az óra,

Ha nem lenne digitális

Csitt- csatt csattanna csókom

Ha nem lennél távol máris.

Apró dolgok megmaradnak

A fontos, emlékké válik.

Olyan néha aszott lelkem

Mint az elalt oázis.

Itt van még emléke a sok jónak

Málna ízű édes csókja,az azt adónak.

De a szellő már messze vitte,vagy én vagyok távol?

Nem mászom ki talán az örök magányból.

Fura egyedül lenni,mikor mellettem pezseg az élet,

Fura szív-halva lenni,mikor tudom,még élek.

Várni a pillanatot,mikor megjössz újra

Veled lenni minden percben újra.....meg újra.

Nem nézni a konok időt,mely a hátamat ostorral csapja

Csak hallgatni szív-dobbanásod, ajkadra tapadva.

Jel vagy nékem

Oldod szomjam

Nem kapja szívem senki

Neked adtam,ennyi

Ezzel együtt kell élni

Furcsa dolog történt régen

Szerelmet érzett a szívem

Szép,nagy férfi megdobbantá.

Lényemet magával ragadá.

És én,mint hóbortos gyermek

Hagytam,hogy a szívem teljen

Minden egyes simulós szóval

Melyet ajka felém sóhajt

De aztán, biz én fel ébredtem

Honnan is jött a sok óhaj?

Megláttam,mi rejtve volt

Lelkemen nem esett folt

Mégis soká úgy éreztem

Badarságot cselekedtem

Megbontottam ami egység

S okoztam a magam vesztét.

Szerencsére észbe kaptam

Mielőtt elnyelt a katlan

S immár újra szilárdan állok

Nem kell nékem effélé átok!

Amit kaptam,magamnak okoztam

Nem  vagyok már elkárhozottan

Visszatért belém az élet

S jelentem,újra Élek!