Lelkem ékes cseppjei Laminaria913 blogja

Mellettem a rég kihűlt tűz hamva hever

Bele túrok két kézzel

Érzem még a meleg lehelletét

Várom hátha éled

S melegít még. 

Szél kavarta porfelhő

Elragad s a magasba szalad

Szívem kihűlve a földön ragad

Mennyi kín és mennyi bánat

Cserzette kérgesre arcomat.

Mennyit áldozat......

Mégis hogyha látom

Fénylő arcom, már velem marad

Szívem hever a porban rég

Kihűlt hamvad mellettem 

Fújja el az északi Szél.

Veled indulok újra útra

Száz szerelmes éjszaka vár

Nem választ el többé semmi

Nincs keserves kínhalál.

Kezedbe csúsztatom kis kezem

Szíved melege újra átjár

Szemed kékjében magam látom.

Nem vár már rám rút halál.

Véled lehetek minden nap,

Minden éjjel értünk születik.

Együtt járjuk a sötét erdőt

Moha szőnyeg nékünk az ágy

Fedelet borít ránk az ég

Nap könnyezve minket néz.

A világ is értünk él.

Öledbe hajtom szöszke fejem

Szemedben szerelem csillog rég

Csókod méz s ambrózia

Enyém vagy örökké,

Édes Északi Szél.

Hogy mi vagy te nékem?

Istenem!

Vad kalandokra csábító, 

Bozontos szerelmem!

Szemed mély óceán

Mely lelkemet tükrözi,

Kezedben pihenve kezem

Az életet lükteti.

Hangod, nekem az ősi erő ébredése

Vad csatákban pusztult lelkem

Ujjászületése.

Léptednek halk nesze,nekem a mámorra vágyás,

Lélegzeted, az én orromba leheli a párát.

Egy vagyok veled,

Nem külön, nem kettő.

Testem,lelkem egy veled,

S ez néha kissé elrettentő.

Magam látom,ha reád nézek,

S te,magadat bennem,

Mégis valami átkos szerelem 

Összeköti lelkem

A tiéddel, Édes Szerelmem,

Istenem, Éltem, Erőm.

Sosem volt íly szerelem

Egy Egész két fele között.

Lágyan suttog a Szél, odakinnt a sztyeppén. 

Lágyan érintve meg mosolygó arcomat. 

Kezét,mint mindig,halkan csókolom, megfogom. Kicsiny faház kandalló fűtötte mélye hívogat.... Nyilik az ajtó,s belépünk rajta. 

Odabenn a félhomályban egy asztal,s egy szék.  

A sarokban bontott nyoszolya vár. 

Szeretném.... óh, hogy szeretném....s mikor? 

Amikor csak tehetném. 

Tudom, mi az mit vár. 

Mi az,mit kér,mi az,mit adni fog. 

Menny nékem a földön megadatott,

S megadtam én is....mit csak asszony adhatott.

Volna-e látomas, mely mélyebb? 

Volna-e érzelem,mely igazabb?  

S a Szél... csak táncra kél .....

Fülembe súgva-búgja még érzelemmel teljes 

Kéjtől fűtött üzenetét.

S én, a Fény leánya újra élek

Esti Széllel útra kélek

Eltáncolom odafennt az égen

Mit a Szél velem művelt az éjjel

Vad táncunkat egyedül járom,s várom

Hogy Ő újra rám találjon.

Mert tudom....érzem....várom....

Minden éjjel eljő hozzám légből fonott szárnyon

Magával visz, vagy csak elragad...

Mindegy hisz Ő mindig....

Az enyém marad.

Magyar szívemben,Magyar lélek

Magyar vagyok,amíg élek.

De,ha este lehúnyom két szemem

Lelekem indul a tengeren

Érzem orromban illatát

Sós íze elárasztja a szám.

Látom a partokon sötétlő erdőt,

Vadban dúskaló széles legelőt

Hallom hangját Uramnak,a Szélnek

Feszítem vitorlám,kitéve kedvének.

Ringatja lágyan testem hullamok hátan,

S látom szemében, már várt rám.

Északi vad vizeket szelve,Napba nézve

Hósapkával borított hegyeket szemlélve,

Hajóm orrában dobomat szorítva állni,

Zengeni közös dalunk,s

Nem tenni mást, örökké,......

Csak a Szelet várni!

Mint apró inda,kúszik végig testemen

Először csak sejtem,azán már képzelem,

Mi lesz a következő, édes? Kérdezem,

Válaszod már tudom, tiéd már mindenem.

Húzod,ameddig húzhatod

Szerelemittas gondolatok

Szálldosnak agyamban,mint

Repdeső pillangók

Vörös és fekete

Kezedet keresve.....

Tudom,hogy mit akarsz,se te is tudod rég

Mi az a vágy,mely bennem.ég

Hamvadni veled alkonytól hajnalig....

Hamvadni egészen szádtól a .........

A gondolatnak teremtő ereje van... 😁