Lelkem ékes cseppjei Laminaria913 blogja

Félek a sötétben

Bár nem tudom mitől

Szívemben kérdés 

Bár nem tudom miről

Ősi félelem mely folytogat

Millió esztendők réme hívogat

Vajon hány ősünk rettegett a fákon

Vadaktól remegve régi éjszakákon

Képzeletük betöltötte sok ádáz fenevad

Mely vérük ontaná ha lenne adandó pillanat

Odafennt a fészek nyugalom,s biztonság

Kapaszkodva szunnyad el az ember-majom társaság.

S íme.....ugyanez a félelem kerít hatalmába

Mikor egyedül fekszem a sötét szobába'

Mily lények fenik reám a fogukat

Mi az mi a sötétből engem hívogat!

Oh,ez bizony csak érzéki csalódás

Nem éhezik reám semmi ádáz jószág

Még a pók sem csúszkál felém,hálójában alszik

Még a szúnyog sem.....zümmögés sem hallik.

Csuda dolog ez az emberi képzelet

Furcsa dolgokat teremt,ott ahol lehet.

Szörnyeket varázsol az ágy alá

S nevetve kényszerít a párna  alá.

Itt ülsz mellettem

És mégis,oly távol

Nem szólsz

S lakat az én számom

Nem tettem rosszat

S bizony te sem

Miért nem ülhetünk

Újra szerelmesen?

Miért kell még mindig olyan messze lenni

Miért nem lehet ismét csak szeretni

Miért nem szólsz,s miért taszítasz

Miért e kínlódás,mi elszakíthat

Hiányzol...értsd meg....

Mit kéne még tennem

Mit mondjak még

Hová kéne mennem....

Veled az élet

Szebb,mint amit remélek,

Szeretlek,szeretlek én téged.

Veled minden más....

Sosem múló vallomás,

Szeretlek,szeretlek én téged.

Veled minden csodaszép

Kék felettünk az ég,

Szeretlek,szeretlek én téged.

Ha mégis néha beborul

Fogom kezed hajthatatlanul,

Szeretlek,szeretlek én téged.

Tudom hogy folyton reám vársz

Gondolatod közt megtalálsz,

Szeretlek,szeretlek én téged.

Örökre összekötött minket az élet

El sosem engednélek,

Szeretlek,szeretlek én téged.

Veled vagyok jóban-rosszban

Napsütésben,hideg hóban,

Szeretlek,szeretlek én téged.

S ha egyszer ez az élet véget ér

A következőben is várlak én,

Szeretlek,szeretlek én téged.

Örökre együtt,mert ez a mi sorsunk

Egymás nélkül,mondd mire jutottunk?

Szeretlek,szeretlek én téged.

Kívánok  magunknak

Még vagy ezeregy évet,

Szeretlek,szeretlek én téged.

S mert nélküled csak fél vagyok

Hozzád kapcsolódhatok,

Szeretlek,szeretlek én téged.

Tudom mit szeretnél,

El akarsz te venni.....

S igérem, Édes.....

Hozzád fogok menni.

Zöld fény táncol édes éjjel

Szívem teli szép reménnyel

Álmom őrzi szerelmem karja

Csókom altatja,szívem betakarja.

Három nap és három éjjel

Messze tűnő szenvedélyem

Szívem két részre van most tépve

Porba hullva vonaglik...végre!

Hulljon hulljon,csorduljon a bánat

Nem hagy magamra,aki várat

Szemében látom az igaz szót

Nem éreztem még hasonlót.

Gondolatom,tettem,vágyam

Sosem lopott csókom....lázam...

Álmodott mámorom,ébren.....létem

Kaptam őt bár sosem kértem.

Lelkem része,testem vágya

Kebelem lészen puha párna

Gondtól űzött fejét  reám hajtsa

Hajzuhatag betakarja

Hunyd be szemed,Kedvesem

Kedvedet most meglesem

Ne félj,örökre itt vagyok

El nem tűnök,maradok.

Bármit hozzon is az élet

Csendben szeretlek én téged

Lesem minden kívánságod

Szemedre csókolok nyugodt álmot.

S ha egyszer az életem véget ér

Lenn a sírban szívem mit remél?

Ott is örökké veled lenni

Véled odalenn megpihenni.

Lezárom szememet

Jöjjön a szemfedő

Ha az nem...akkor egy lepedő

Álomittas szemem lezárni

Semmi mást most nem csinálni.

Feküdni,és fel nem kelni

Kérdésre most nem felelni

Egyszerűen pihenni

Semmi egyebet nem tenni....