Lelkem ékes cseppjei Laminaria913 blogja

Személyes
Laminaria913•  2020. július 2. 07:05

A légy

Te zümmögő istencsapása!

Miért járkálsz a falon?

Miért érzem kicsiny lábaid a karomon?

Sok szemedben a fény huncut módon csillan,

S én végre leütlek.....a légycsapóval....

Laminaria913•  2020. június 26. 06:21

Naptánc

Naptánc indul minden reggel

Lelked ébred,vagy már felkelt?


Kávét szürcsölve kortyolom

Ötlet csillan a homlokon


Valamit kéne ma tenni

Megszokottól elszelelni


Szabad térben sólyomként szállni

Csak estére hazatalálni.


Megbújni az erdő sűrüjében

Pillangót kergetni napfényes réten


Avagy a hegytetőre állni

Imát kiáltva ordibálni.


Aranysárga búzában szaladni

Kárpát-anyánk ölén aludni


Édesen mint szerető gyermek

Ölelni testét,mely értünk szenved.


Barlang szája elé leülni a kőre

Dobomat fogni, s jöhet a dőre


Sok sosemvolt látomás

Hangomat ne hallja senki más.


Hívni isteneim s áldozni nékik

Adni a lelkem,bár sosem kérik.


Nap,Hold, Szél, s Kikelet

Áldás hozzon arra,aki szeret


Öregisten! Adj nékem még erőt


Hadd daloljam még

Az ősök égi üzenetét.

Laminaria913•  2020. június 24. 08:22

"Rákattanva"

Rákattantam most a szélre

Verset faragni belőle

Sorra jönnek most a művek,

Amit szül a végtelen képzet'.


Mi fog ebből még kisülni

Nem tudhatom...

Bár látom

A jövőben még sokat fogok róla irni

Múzsám marad most már ő.

Szép szemű,sosemvolt szerető.


S,akinek tetszik,olvassa kérem

S a véleményeket is kérem!

Hisz' abból lehet tanulni,

Ha az olvasó a nyakamba méri

Véleményét mázsával

S jönnek a kommentek százával.

 Szóval,ha kérhetem,

Jót,vagy rosszat, olvasom én 

Ha kell óra hosszat

Hibáimat meglelni,

S belőlük okulni!

Laminaria913•  2020. június 17. 21:17

Az én apám

Ismered-e a messzi erdőt?

Rétet,mezőt, ringó szellőt?

Tudod-e mily bogárka mászik?

Zöld füvön harmatcsepp látszik.


Ő,....tudta,mit rejt az erdő

Milyen réten,milyen gomba nő

Melyik út visz Vácra...vagy Budára!

Melyik fán fütyül a madárka.

Rejtett zugokban forrást keresni,

Szikla tövében dobbanást!

Kanyargós ösvényen várni az őzet

Tudni azt,hogy mi az a tőzeg.


Oly sok mindent tanultam tőle,

Mégis mikor érte jött a lelkek őre,

Én voltam az,ki lehunytam szemét

Én, ki utoljara fogtam kihűlt kezét.

Mily fura játékot játszott vele az élet

Azt hitte élhet,

Pedig már végzett.

Minden dolgát lezárta szépen csendben

S a szíve már többé nem rebben.


 A csatát elveszettük.

Ez volt az utolsó szava.




Laminaria913•  2020. június 11. 07:14

Valami,az ágy alatt

Valami  dobog az ágy alatt...

Talán valami állat szalad

Avagy a csörgőkígyó csörgése

Vagy régi csontok zörgése?


Neeeem! Tudom ám,hogy mi az!

Dobom várja,hogy magamhoz édesgessem újra!

Hogy kezembe fogjam feszülő testét

S üssem el rajra lelkemnek terhét.


Mert,bizony.kérem,nekem olyan a dobolás,

Mint a vajúnak a fákon károgás

Nem érti azt senki sem,csak magamban zengem énekem.


Isteneket hívni nagyon tudok!

Vagy hallgatni,amit a patak elcsorog

Madárdalban énekelt vallomások

Szélzúgásba öltözött látomások.


Mindezek által leszek én való

S bár úgy festek mint egy agg öreg anyó

Lelkem még fiatal,s bár senki sem érzi

A szellemem akkor is még mindig a régi.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom