Lelkem ékes cseppjei Laminaria913 blogja

Ott vart rám,az álom és az ébrenlet között,a padon ülve. Ahogy leültem mellé,karját a vállam fölött átrakta,megfogta a pad fáját. Szemembe nézett,és mosolygott. Megintcsak magam láttam a szemében. Egeszen a lelke mélyéig bele láttam. Láttam az álmait,vágyait,félelmeit. Mindent. Egy pillanat volt az egész,mégis egy egész élet minden mozzanara benne volt. Sosem gondoltam,hogy ilyen előfordulhat. Főleg,nem azt,hogy velem. 

Nem tett semmi egyebet, csak ült mellettem és a tengert nézte.  S én....csak őt.... 

Ilyen lehet egy szárnyaitól megfosztott angyal.... -gondoltam,s már mosolyogtam is.

Ahogy állát a kezére támasztotta s a távolba nézett, volt benne valami különleges,amit eddig senki másban nem láttam még.

S ime ő..aki a világ másik feléről idejár minden éjjel,csak hogy velem találkozzon....ime ő az akiért a világomat is odaadnám. S mit ad cserébe...ooh istenem....boldogságot...

Kell ennél több? Mi mást kívánhat az ember lánya egy férfiembertől,mint örök boldogságot...adni,és kapni egyaránt. Szerelmes szavakat lehelni fülébe,miközben látom hogy ez mennyire jó neki...

Érezni,hogy ennyire szeret.

S ha ez csak álom.....hát nem baj,majd valósággá válik! Mert én úgy akarom. S tudod,a gondolatnak teremtő ereje van. Minden elsuttogott vágyam valóra válik,ha ő velem van. A legvadabb gondolataimat is kitalálja...sőt...tetszik is neki... Ooh...micsoda csodálatos tünemény Ő....

• Holdfényes éjszakában halkan siklik a csónak a tavon. Az öreg halász csak ül mélán s a hálót lesi. Hosszú évek óta tudja,hogy csak ilyenkor,ilyen holdfényes

  éjjelen merészkedik elő a tavak ősanyja,s indul vadászni. Amint a hold éjfélre jár lassan húzni kezdi a hálót. S már tudja,most sikerült! Most végre megvan! Évek óta várta ezt az éjjelt,mióta még ifjúkorában látta a balaton partján állva,amint a tavak anyja vadászatra indult,s a tóban fürdő kisleányt egyetlen mozdulattal a víz alá vonta. Sokan álltak akkor aparton...Ugyanilyen holdfényes este volt. Régi szokás a faluban,hogy a nyári napforduló éjjelén a gyerekeket megfürdetik a tóban,s áldást kérnek rájuk a tó szellemétől.S akkor hirtelen örvényleni kezdett a víz,és a kisleányt egyetlen mozdulattal lerántotta tavak anyja a mélybe. A parton óriási kavarodás támadt a leányka szülei zokodva - ordítva gázoltak a vízbe,hátha még segíthetnek gyermekükön.De már késő volt. Örökre elnyelte a mély. Akkor,ott megfogadta a halász, hogy elfogja tavak anyját. Azóta minden évben ugyanezen a napon kijön éjjel,kiveti hálóját,s vár. Csendben,feszülő idegekkel vár. S most végre meg van! Feszül a háló,benne a hal! Húzza kínkeservesen. Nehéz. Munkában fáradt tagjai már nem oly erősek. Meglátszik rajta a kor. Immáron ötven éve várja ezt az éjszakát. Fáradt keze már reszket,de csak vonja a hálót, húzza a halat.
Már megvan,de nem bírja a csónakba húzni. A hajó oldalához köti a hálót,s evezni kezd a part felé. Mikor végre eléri,kiszáll a csónakból és a partra próbálja vonni a halat. Az óriási öreg harcsa küzd,s örvénylik a víz körötte. A halász csak húzza fáradhatatlanul.  Egész testében remeg,de nem enged a halnak. Erejének utolsó cseppjét kihasználva partra húzza a hálóban vergődő halat,s elterül a víztől síkos földön. Még mindig szorítja a hálót,de arcán már mosoly ül. Végre sikerült........ Megvan tavak anyja! S tudja, hogy most vége. Megtér teremtőjéhez. Reggel a falubeliek találják meg testét. Még akkor is a hálót szorítja,benne a hallal. Egymás mellett érte őket a vég. A falu horkáját is lehívták a partra,aki szörnyülködve nézi,mit tett a halász! Megölte a tó szellemét! Megölte tavak anyját!  Mérgében kiadja a parancsot:a halászt eltemetni nem lehet! Emberei belökit a holttestet a vízbe. A halat azonban elviszik a faluba,s a táltos áldozatot mutat be előtte,kéri a szellemeket,hogy me sújtsák a falut átokkal a halász bűne miatt.
S a kérés meghallgattatott, de a halász nem lel gyugalomra a túlvilágon. Ha kimész holdfényes nyári éjjel a balaton csendes vizére,meghallhatod az evezőcsapásokat,s láthatos,amint az öreg halász a vizet járja,s keresi tavak anyját újra és újra az idők végezetéig.