Lelkem ékes cseppjei Laminaria913 blogja

64 füzfa szép sorban áll

Arra vár,ki régen elment már

Nem járja a tópartot,nincs itt a taliga....

Üresen áll  tó menti kajiba

Nyárra ősz jön,őszre tél

Emléke még bennem él

Hányszor néztem meredten

A tavat ásta csendesen.

Lehetett hóvihar,vagy perzselő napsütés

Nem bánta, csak a tó legyen kész.

Időhoz sosem volt kötve

A lelke itt maradt velem örökre.

Furcs dolog ez az élet

S köszönöm néked,hogy élek

Te voltál ki létre hoztál

Magadból,mint gyümölcsöt szakajtottál

68 éves lennél,pont ma

S lehet a gondolat kissé otromba

De most néked verset írok

S igérem,nem is sírok

Tehát Anyám! Jól figyelj

Leányod most énekel

Orgona ága reám hajlik

A szívemből vér sarjadzik

Te voltál ki megszültél

S ki tudja vajh' szerettél?

Vagy csak boszorkány mivoltom csábított

Átkot szórni tanított

Bűnbe esni szép volt,s jó

Miattad lettem kárhozó

Akaratlan átkoztál

S bűnbe sodortál

Mégis óvtalak,míg életed tartott

S etettelek ha kezed lehajlott

S már a kanalat sem bírtad emelni

Életed elszállt.....ennyi....

Kísértelek a mosdóba

S álltam az ajtóba'

Vittelek az ágyba vissza

S töltöttem bort poharadba

Így ment ez...oh...hosszú évekig

A vétkek súlya szépen letelik

Megszenvedted azt mit kellett

S a halál,tőlem csak elvett.

De tudom,mert érzem jó helyre jutottál

Bár vallás után soha nem futottál

Mégis megvan a lelki béke

S csak néha vagy a háznak szellem-réme.

Emlékszel...mondtad..  

Meghalni nem könnyű...

meg kell azért szenvedni"

Tehát, Anyám...születésed napján

Halálod alkalmából ....köszöntelek

Köszönöm hogy életem adtad nekem

Köszönöm a sok jó- és rossz tanácsot

Köszönöm a sok el nem mondott álmot

Köszönöm a kiontott könnyeket

Köszönöm az el nem telt éveket

Köszönöm az átadott átkokat

Köszönöm a ki nem mondott szavakat.

Most hát nyugodj békében,elengedlek

Emléked marad,s melengetlek

Szívemnek rejtett zugában

Jelentem,leányod,már nincs magában!

Sötét éjjel lépesméz

Vajon a koponyámba néz?

Síri csendben szemfedő

Halott ágyán lepedő

Borospohár felborul

Tartalma a földre hull

Patakokban folyik vére

Szőlő leve szőnyegére

Konyhában  gyertyafény

Asszony többé nem remél

Arcán még a tenyérnyom

Agya pihen a falon

Mellette a kisgyerek

Könnye egyre csak pereg

Nem tudta hogy mit látott

Gyilkos adta virágot

Szorongatja megrágja

Pokolba is kívánja

Mégis ő volt az apja

Beleire akasztva

Lóg már bennt a szobában

Ékes-fényes homályban

Ez volt amit tehetett

Megölt asszonyt,gyermeket

Egy maradt csak árva még

Szíve szakad éppen szét

Nem szól csak a földre rogy

Most már ő is csak halott.

 Ím újra közöttünk áll

S nyomában újra a pusztlás jár

Kaszája kifenve,pengéje acél

Nem marad állva,aki csak fél.

Térdre hullott gyermekek

Sírnak lenn a porban,

Azt sem tudják szegények,

A szülőjük hol van.

Aszott kezű öregasszony 

Csak az imáját végzi

Templom köve felkoptatta

Mind a két térdit'.

De mögötte már a sötétben

Valaki csak rá les

Ne várja be az ima végén

Az áldott Áment.

Lecsap a kaszás

Sivít az acél

S az öregasszony....

Nagy útra kél....

Pattog a fej hármat,négyet

Mosolyogva néz már a kaszás...

Téged.........