Lelkem ékes cseppjei Laminaria913 blogja

Rájöttem valamire

S ezt most versbe foglalom

Furák az emberek oly nagyon

Van nékem egy másik blogom

Hová kicsapong'ni járok

Születnek ott néha pajzán álmok

Oly sokan járna oda olvasni

Figyelőim száma mégsem akar megugrani

Vajon ennek mi lehet az oka?

Nem is tudom,oh, én kis buta 

Vagy csak egyszerűen nem jó amit írok

Erre gondolva baj az ha sírok?😏

Vagy nem méltó a figyelésre

Szerelmes szívem apró kis remegése

Minden ott megszületett gondolat

S ami ott megtermett...

Örökre ott marad.

Annak az 1-nek ki a figyelőbe vett

Köszönöm, a megtisztelő figyelmet

Bárki vagy,örök hálám érted

Kapod,bár tudom,nem kérted.

A csodákat én csak a papírra mímelem

Bár a vers nékem lételem

Véled a versenyt fel nem vehetem

Térdet hajthatok,nincs kételyem

Hozzád járok olvasni,ha unatkozom

Ötletek sorát töled kapom

Na ilyen verset sem írtam még

Csak nehogy félre értsd!

Nekem nem férfi,csak szavak hercege

Pegazuson repkedő rímgyártó embere

Vagy te a világnak,s csak bizony csodállak

De ennél több nálam nem adatik

Kívánok néked sok verses csodát

Éjjel szerethető forró szájú asszonykát

S minden jót mit férfiszíved kíván

S írj sok verset!! Ne küszködve,csak....simán!

Halkan kopog az eső

Veri az ablakom

Hiányzik a hó! 

Hol van,akarom!

Fehéredjen már fűzfáim teteje

Fagyjon be a tó vízzel teli medere'

Dermedjen meg körülöttem ismét a nád

Halljam a szarvasok léptének zaját.

Hófelhő fölöttem vigyorogva úszik

Hó helyett eső,mi belőle lecsúszik

Eme latyakos tájra

A sár ingyen van,nem drága

Helyette kaphatnék egy kevés havat?

Nem sokat,csak hogy ne érezzek nyarat...

A tél helyett,

Mi a naptárban éppen lépeget.

Igérem,ha este elkezd hullani

Kiállok az udvar közepére dobommal áldani

Az Örök Teremtőt,

Hogy adott nekem végre igazi hófelhőt!

S ez néha fáj

Úgy érzem van ezernyi akadály

Mégis,szeretnék már újra élni

Tavaszi szélben táncra kélni

Úgy indítani a napom hogy nem kell félni

Hogy nem fog senki dühösen hazatérni

Úgy élnihogy nem hibáztat senki

Hogy nem kell az ételnek időre az asztalon lenni

Hogy akkor nézzek a tükörbe,ha arra van kedvem

S nem kérdi senki tetszeni kinek is kelljen

Ha hajat akarok mosni nem kérdik,hogy minek

S nem tör senki pálcát tetteim felett

Jőjj hát új élet,szakadjon az ósdi kötelék

Nem tűröm tovább senki szeszélyét

Igy sem vagyok egyedül,mert megvan a másik felem

S tán,még magamnál is jobban szeretem

Fuldokolva kapálózom még egy kicsit

Míg a házon az új tető nem virít

Mert bizony télen tetőt újitani,jaj de jó

Jöhet hó,eső,s ehhez hasonló

Én mint a barom ázom a konyhában

S nem látom hogy a cserép fogytán van

Mert lennt áll a földön kupacba van rakva

S nincs senki aki a tetőt felrakja

De eljön még az én idő

Már remegve várom

Robbantok én akkorát

Hogy majd alig látom

Mosolyogva állok majd 

Egy házasság romjai felett

S én leszek az,ki utoljára nevet 

Lélek képtelen

Szeretet légtelen

Szavam a semmibe

Ki vár a senkire

Megértem de minek

Sejtelmes kis jelek

Ki nem mondott rossz szavak

Pihenésbe folytott dobd el az agyad

Magányosan magamra mard

Ne keresd értelmet mert én tudom

Hazug volt a szó a tegnapon