Lelkem ékes cseppjei Laminaria913 blogja
GondolatokRájöttem valamire!
Rájöttem valamire
S ezt most versbe foglalom
Furák az emberek oly nagyon
Van nékem egy másik blogom
Hová kicsapong'ni járok
Születnek ott néha pajzán álmok
Oly sokan járna oda olvasni
Figyelőim száma mégsem akar megugrani
Vajon ennek mi lehet az oka?
Nem is tudom,oh, én kis buta
Vagy csak egyszerűen nem jó amit írok
Erre gondolva baj az ha sírok?😏
Vagy nem méltó a figyelésre
Szerelmes szívem apró kis remegése
Minden ott megszületett gondolat
S ami ott megtermett...
Örökre ott marad.
Annak az 1-nek ki a figyelőbe vett
Köszönöm, a megtisztelő figyelmet
Bárki vagy,örök hálám érted
Kapod,bár tudom,nem kérted.
Költőtársnak! (De vajon kinek!)
A csodákat én csak a papírra mímelem
Bár a vers nékem lételem
Véled a versenyt fel nem vehetem
Térdet hajthatok,nincs kételyem
Hozzád járok olvasni,ha unatkozom
Ötletek sorát töled kapom
Na ilyen verset sem írtam még
Csak nehogy félre értsd!
Nekem nem férfi,csak szavak hercege
Pegazuson repkedő rímgyártó embere
Vagy te a világnak,s csak bizony csodállak
De ennél több nálam nem adatik
Kívánok néked sok verses csodát
Éjjel szerethető forró szájú asszonykát
S minden jót mit férfiszíved kíván
S írj sok verset!! Ne küszködve,csak....simán!
Télre várva
Halkan kopog az eső
Veri az ablakom
Hiányzik a hó!
Hol van,akarom!
Fehéredjen már fűzfáim teteje
Fagyjon be a tó vízzel teli medere'
Dermedjen meg körülöttem ismét a nád
Halljam a szarvasok léptének zaját.
Hófelhő fölöttem vigyorogva úszik
Hó helyett eső,mi belőle lecsúszik
Eme latyakos tájra
A sár ingyen van,nem drága
Helyette kaphatnék egy kevés havat?
Nem sokat,csak hogy ne érezzek nyarat...
A tél helyett,
Mi a naptárban éppen lépeget.
Igérem,ha este elkezd hullani
Kiállok az udvar közepére dobommal áldani
Az Örök Teremtőt,
Hogy adott nekem végre igazi hófelhőt!
Épp most születek újjá
S ez néha fáj
Úgy érzem van ezernyi akadály
Mégis,szeretnék már újra élni
Tavaszi szélben táncra kélni
Úgy indítani a napom hogy nem kell félni
Hogy nem fog senki dühösen hazatérni
Úgy élnihogy nem hibáztat senki
Hogy nem kell az ételnek időre az asztalon lenni
Hogy akkor nézzek a tükörbe,ha arra van kedvem
S nem kérdi senki tetszeni kinek is kelljen
Ha hajat akarok mosni nem kérdik,hogy minek
S nem tör senki pálcát tetteim felett
Jőjj hát új élet,szakadjon az ósdi kötelék
Nem tűröm tovább senki szeszélyét
Igy sem vagyok egyedül,mert megvan a másik felem
S tán,még magamnál is jobban szeretem
Fuldokolva kapálózom még egy kicsit
Míg a házon az új tető nem virít
Mert bizony télen tetőt újitani,jaj de jó
Jöhet hó,eső,s ehhez hasonló
Én mint a barom ázom a konyhában
S nem látom hogy a cserép fogytán van
Mert lennt áll a földön kupacba van rakva
S nincs senki aki a tetőt felrakja
De eljön még az én idő
Már remegve várom
Robbantok én akkorát
Hogy majd alig látom
Mosolyogva állok majd
Egy házasság romjai felett
S én leszek az,ki utoljára nevet
Tegnapom
Lélek képtelen
Szeretet légtelen
Szavam a semmibe
Ki vár a senkire
Megértem de minek
Sejtelmes kis jelek
Ki nem mondott rossz szavak
Pihenésbe folytott dobd el az agyad
Magányosan magamra mard
Ne keresd értelmet mert én tudom
Hazug volt a szó a tegnapon