Lelkem ékes cseppjei Laminaria913 blogja

Óh,hát ismét itt vagyok!

Költőt játszom mint a nagyok!

Versnek csúfolt rímpárokat fűzök sorba.

Legyen aki megért,s kinek van még hozzá Gyomra.

Bevenni a sok szívfájdalomtól csöpögő Csalódást

Magányos lelekeknek gyújtani éjjeli Fényforrást.

Adni magam,mert máshogy nem tehetem

Egy  hazug szó sem hagyhatja el lelkem.

Akartam egy jó verset!

Óoooó! Hogy akartam!

Bele vásott fogam

S maradtam...fogatlan...

Itt ült az ötlet koponyám sarkában

S mégsem jutottam véle sehova

Fetrengtem csak sárban.

Hát elhagyom,mint a sebzett szerelmes

Nagy művemet fiókba zárom,

Hátha többet meg sem találom.

S maradoka kaptafánál

Mint a jó cipész

Fogom a dorombom

S tovább zenélek én...

Feldereng a hajnal,a sziklák ormán

Messzire látni a tenger hullámán

Felébred az Isten,kiáll a barlang szájába

Nagyot ásítva, köszönti kupáját Atyjára.

Hőslelkű  Atyácska,mosolyogva nézi,

Amint fia az utat végig méri.

Kitárja szárnyait, leveti magát a szikláról

Légnek szárnya  útra kél, vad fellegen táncol

Körbe járja a földet, naponta, vagy százszor

Felszarítja a könnyeketszok szerelmes arcáról.

Mire a nap nyugovóra tér,ő is hazatalál

Várja őt a táltosasszony,ki a barlang szájaban áll.

Fején vadvirágból fonott koszorú

Nézd az arcát! Ő,sosem szomorú!

Kívánom,hát mindenkinek,azt, mi nékem vagyon!

Adasson Isten mindenkinek,ma és a holnapon....

Imáidba foglalhatsd az Ő igaz nevét.

S éld élted úgy, hogy rá büszke légy!!

Most hogy vegre megtaláltam

Azt hiszem újra talpra álltam

Megtudtam,hogy mit hoz a jövő

Áldoztam az Istenek előtt.

Madádal,kikelet,csillogás

Nem marad majd belőle semmi más

Csak az elvarázsolt álomképek

Melyet szem lehúnyva nézhet

Aki kíváncsi rá.....

Holdfény kúszik be az ablakon

Elhagyni magam,már nem tudom

Megtettem mindent,mi tehető

Segítsem most már a Teremtő

Öregisten odafenn a Valhallában

Valkűrlétre szenderült magányban

Sínylődni sosem volt erőm 

Lelkem szikrája,mi fényt derül

Még a vaksötétben is fényként járni

Halál tirkában mosolyogva állni

Tudni multa,jelent jövőt

Térdelni újra a Teremtő előtt. 

Földre dobatni,megsebzetten állni

Világot felemelve magasba szállni

Oszani az észt,akinek nincsen

Ez,az én egyetlen,sosemvolt kincsem.

Napfény,madárdal...

Ugat a kutya....

Szomszéd hajnalban a kukát tologatja.

Mi készteti őt erre?

Mi volt ezzel a terve?.....

Zörög az a nyamvadt kerék

Álom elhagyja az alvó szemét

Ébredj ember,minek alszol!

Minek nyúlik lábad a takaróból!

Ébredj mert a szomszéd ébren,

S kuka is az úton szépen

Várja már hogy kiürítsék

Autóba hányja terhét.

Szemét hegyből áll a világ

S egy lapát csak amit kihányt....

Sírásó,vagy mezőgazdász?

Tudja meg,azt valaki más......

Falábú bánatos porlepte kellék

Kire már senki sem rakja le terhét

Az vagy,te ó szekek széke

S voltál már a szepek szépe

Mégse hittem volna,hogy a

Hogy holnap hullasz a porba.

Magányosan áll rajtad a fejfedő

S nem jut más csak a keszkenő

Annak ki teged siratni készül

Nem nezel ki már te sem  székül.....