Lelkem ékes cseppjei Laminaria913 blogja

Éjjel még a jeges dér

Nappal pedig fújó szél

Ázva rázza rőt szakállát

Ki is járja erdő alját

Biz ő nem más mint Ozor

Erdő mélyén vackot kotor

Onnan bújott' most elő

Csókja nyomán szeder nő

Földanya testét apró lába járja

Madárdaltól hangos áldott szép szája

Hátát bekecse takarja

Fejét néha vakarja

Ha látja amint a mezőn szemetel

Mai ember semmit nem tisztel

Ozor,pozor! Várjál pajtás!

Réten nélküled nem nő hajtás!

Forditsd hát meg bekecsed

Telet messzire elkergetsd!

Dobbants nagyot hármat-négyet

Természet e szóra ébred!

Teritsd rétre,teritsd az égre

Nyár anyánk eljő lassan végre 

Hívjad szólitsd szerelmes szóval

Rád hallgat,s mosojogva sóhajt.

Düledező torony áll a város szélén

Sokan ismertés,és biz' sokan félték.

Idejártak éjjel a szerelmesek álmodni

Egymás karja közt minden éjjel kárhozni

Furcsa hely volt ez a torony

Volt már vagy száz éves

Korhadó fái közé

Csak hálni járt a lélek

Egyszer,mondják egy fiú ide jött meghalni

Mert a szerelme el akarta hagyni

Lent a torony aljában egy gerendára kötve

Véres kötél himbálózik reggelenként a ködben

Bizony a fiú megtette,felkötötte magát

Így átkozva meg a tornyot,s minden gondolatát 

Azóta ha szerelmesek jönnek ide vétkezni

Hallani a meghalt fiút odalent még könnyezni

Minden éjjel visszajár,várja a szerelmét

Pedig a leányt réges rég,bizony már el temették.

Kandallóban tűz világít

Lelkem kis nyugalmat áhít

Tűzimádó népnek gyermeke

Áldozni tejet egy istenre

Szépnek látni minden lángot

Életem immár áldott.

Hunyd le szemed, most kérlek

Engedd lelked át a szélnek

Vigyen messze-messze régre

Ősi sztyeppe közepébe.

Látod amott,száz ló nyargal

A sok legény kél a Nappal

Jurta előtt asszonynép

Tejet fejve,mosolyg' épp

Benn a jurta melegében 

Két leány sürög széppen

Holnap lesz a nászuk napja

Ez volt atyjuk akaratja!

Hajukba virágot fonnak

Szép dalokat így dalolnak

Mellettük az öreg táltos

Hamuban egy bottal játszott.

Magában mormol bűvös szókat

Boldog legyen majd a holnap

Két leánynak násza napja

Tisztességben megfoganva.

Napra hold jő,holdra nap

Ím ez a nap is felvirradt.

Két leány a jurta mélyén 

Alszik még a párduc bőrén.

Jő a táltos ébreszteni

Koszorút a fejre tenni

De hiába suttog ordít

Két leány csak szépen szundít

Az öreg nézi mi is lelte 

Két leánynak hol a lelke

Nem leli azt itt már senki

Túlvilágra kellett menni.

Éj sötétje,jurta mélye

Titkos összeesküvésnek kéje

Hát eljött értük az átok

Manó volt vagy ördög!- táltos!?

Mi lelte a két szép leányt

Örökké ez a talány

Elmentek hát virágjukban

Nászuk helyett torjuk van

Átkozottak szép reménye

Adj hát nékünk napvilágot

Éjjel nyugodt,szelíd álmot!

Tűznek lángja tűznek fénye

Őseinknek nyugodt éke

Adj hát nekünk minden jót

Igaz barát-igaz szót!

Nézz a tűzbe és most lássad!

Miből a lelked árad

Őseid is tűzbe néztek

Künn a sztyeppén szabadon éltek!

...............

Csend üli meg most lelkem

Sosem volt hótakaró

Szívem zakatol valahol mélyen

Élni volna jó

Kívül mosoly látszik még

Belül már kiszáradt rég

Most megfagyot körülöttem az élet

Most nem mozdul sem szív,sem lélek

Most nincs hova kapaszkodni,csak állok

Hallgatok,Istenem szavára várok

Az igazság,igazság...akkor is ha fáj

Akkor is ha szívembe,lelkembe talál

Magamnak sírásója lettem,azt hiszem

Nem kell már az élet így nekem.

Csend vagyon a lelkemen és súlyos bánat

Mára a magánynak adom mi belőlem árad

Ma "nem vagyok" egyszerűen nem létezem

Felejtsen el a világ mára engem.

 Ma reggel még tavasz ült a háztetőn

De ím már hópelyhek hada lőn

Mi beborítja a szomszéd ház tetejét

Fűzfám ingatja csak szép fejét

Neki ebből nem sok jutott....

Ága közt fütyül a szél

Dermedt hidegre várva

Ereiben már tavaszt remél

Rügyeket bontani volna jó

De háztetőn most ott a hó

Beborotja mint könnyű dunyha

Földre nem jut belőle

Mert lomha....s mire földet érne 

Hevül és vízcseppé válik

Nyitott számba már mint esőcsepp

Szétmállik...

Hópelyhek a háztetőn....telet ígérnek

Szívünkben a jégcsapok...tavaszt remélnek

Adassék hát most már mi a természet rendje

Havas háztető után

Szíveknek kikeletje!