Lelkem ékes cseppjei Laminaria913 blogja

Szavaknak hercege Pegazuson szárnyal

Olvasom verseit,elragad magával

Valahogy minden sorában van valami ...Szikra

Képzeletem minden szavát forrásvízként issza.

Különös,ahogy a szavakkal játszik,

Látszik néha lelke magányosan fázik.

Máskor megküzdene a Pokol kutyáival

Magányos férfit játszik szavaival.

Néha jó véle a szavakkal játszani

Rímre rímet százat is gyártani

Máskor csak olvasom mi lelkéből pattan

Lehet olykor egyé válik a Nappal.

Hogy ki ő? Legyen ez talány

Ne legyen soha párja a magány

Adasson néki szerencse ha kéri

S valami szép lány ki a szerelmét méri.

Szakadék szélén állva

Imbolygok,én árva

Valamire várva

Karomat kitárva

Folyton folyvást sápítozom

Újra szépre áhítozom

Leugrom a szikláról,repülhetnék vár a Bárhol

Ha maradok, a sárban ragadok

Repülni vágyom szigetre szállni

Madárdalos napfényben állni

Kívánnék magamnak sok szépet és jót

Mindenek előtt egy  vödör .....sót!

Mert ne legyen már sótlan az életem

Teremjen már valami jót is énnekem

Ne mindig csak a tűrés,maradás

Jöjjön most már az örök Haladás!

Lépjem azt az egyetlen lépést,mitől félek

S kezdődjön már az új élet!

Mehessek ki a világba szabadon

Ne üljek itthon..."marad"-on

Fogja a kezem kit nékem rendelt Istenem

Nem kell több már az életben énnekem.

Boldoggá tenni azt akit szeretek

S örüljenek néki, vélem együtt a gyerekek.

Rájöttem valamire

S ezt most versbe foglalom

Furák az emberek oly nagyon

Van nékem egy másik blogom

Hová kicsapong'ni járok

Születnek ott néha pajzán álmok

Oly sokan járna oda olvasni

Figyelőim száma mégsem akar megugrani

Vajon ennek mi lehet az oka?

Nem is tudom,oh, én kis buta 

Vagy csak egyszerűen nem jó amit írok

Erre gondolva baj az ha sírok?😏

Vagy nem méltó a figyelésre

Szerelmes szívem apró kis remegése

Minden ott megszületett gondolat

S ami ott megtermett...

Örökre ott marad.

Annak az 1-nek ki a figyelőbe vett

Köszönöm, a megtisztelő figyelmet

Bárki vagy,örök hálám érted

Kapod,bár tudom,nem kérted.

A csodákat én csak a papírra mímelem

Bár a vers nékem lételem

Véled a versenyt fel nem vehetem

Térdet hajthatok,nincs kételyem

Hozzád járok olvasni,ha unatkozom

Ötletek sorát töled kapom

Na ilyen verset sem írtam még

Csak nehogy félre értsd!

Nekem nem férfi,csak szavak hercege

Pegazuson repkedő rímgyártó embere

Vagy te a világnak,s csak bizony csodállak

De ennél több nálam nem adatik

Kívánok néked sok verses csodát

Éjjel szerethető forró szájú asszonykát

S minden jót mit férfiszíved kíván

S írj sok verset!! Ne küszködve,csak....simán!

Halkan kopog az eső

Veri az ablakom

Hiányzik a hó! 

Hol van,akarom!

Fehéredjen már fűzfáim teteje

Fagyjon be a tó vízzel teli medere'

Dermedjen meg körülöttem ismét a nád

Halljam a szarvasok léptének zaját.

Hófelhő fölöttem vigyorogva úszik

Hó helyett eső,mi belőle lecsúszik

Eme latyakos tájra

A sár ingyen van,nem drága

Helyette kaphatnék egy kevés havat?

Nem sokat,csak hogy ne érezzek nyarat...

A tél helyett,

Mi a naptárban éppen lépeget.

Igérem,ha este elkezd hullani

Kiállok az udvar közepére dobommal áldani

Az Örök Teremtőt,

Hogy adott nekem végre igazi hófelhőt!