Lelkem ékes cseppjei Laminaria913 blogja
Szavak hercege
Szavaknak hercege Pegazuson szárnyal
Olvasom verseit,elragad magával
Valahogy minden sorában van valami ...Szikra
Képzeletem minden szavát forrásvízként issza.
Különös,ahogy a szavakkal játszik,
Látszik néha lelke magányosan fázik.
Máskor megküzdene a Pokol kutyáival
Magányos férfit játszik szavaival.
Néha jó véle a szavakkal játszani
Rímre rímet százat is gyártani
Máskor csak olvasom mi lelkéből pattan
Lehet olykor egyé válik a Nappal.
Hogy ki ő? Legyen ez talány
Ne legyen soha párja a magány
Adasson néki szerencse ha kéri
S valami szép lány ki a szerelmét méri.
Néha úgy érzem
Szakadék szélén állva
Imbolygok,én árva
Valamire várva
Karomat kitárva
Folyton folyvást sápítozom
Újra szépre áhítozom
Leugrom a szikláról,repülhetnék vár a Bárhol
Ha maradok, a sárban ragadok
Repülni vágyom szigetre szállni
Madárdalos napfényben állni
Kívánnék magamnak sok szépet és jót
Mindenek előtt egy vödör .....sót!
Mert ne legyen már sótlan az életem
Teremjen már valami jót is énnekem
Ne mindig csak a tűrés,maradás
Jöjjön most már az örök Haladás!
Lépjem azt az egyetlen lépést,mitől félek
S kezdődjön már az új élet!
Mehessek ki a világba szabadon
Ne üljek itthon..."marad"-on
Fogja a kezem kit nékem rendelt Istenem
Nem kell több már az életben énnekem.
Boldoggá tenni azt akit szeretek
S örüljenek néki, vélem együtt a gyerekek.
Rájöttem valamire!
Rájöttem valamire
S ezt most versbe foglalom
Furák az emberek oly nagyon
Van nékem egy másik blogom
Hová kicsapong'ni járok
Születnek ott néha pajzán álmok
Oly sokan járna oda olvasni
Figyelőim száma mégsem akar megugrani
Vajon ennek mi lehet az oka?
Nem is tudom,oh, én kis buta
Vagy csak egyszerűen nem jó amit írok
Erre gondolva baj az ha sírok?😏
Vagy nem méltó a figyelésre
Szerelmes szívem apró kis remegése
Minden ott megszületett gondolat
S ami ott megtermett...
Örökre ott marad.
Annak az 1-nek ki a figyelőbe vett
Köszönöm, a megtisztelő figyelmet
Bárki vagy,örök hálám érted
Kapod,bár tudom,nem kérted.
Költőtársnak! (De vajon kinek!)
A csodákat én csak a papírra mímelem
Bár a vers nékem lételem
Véled a versenyt fel nem vehetem
Térdet hajthatok,nincs kételyem
Hozzád járok olvasni,ha unatkozom
Ötletek sorát töled kapom
Na ilyen verset sem írtam még
Csak nehogy félre értsd!
Nekem nem férfi,csak szavak hercege
Pegazuson repkedő rímgyártó embere
Vagy te a világnak,s csak bizony csodállak
De ennél több nálam nem adatik
Kívánok néked sok verses csodát
Éjjel szerethető forró szájú asszonykát
S minden jót mit férfiszíved kíván
S írj sok verset!! Ne küszködve,csak....simán!
Télre várva
Halkan kopog az eső
Veri az ablakom
Hiányzik a hó!
Hol van,akarom!
Fehéredjen már fűzfáim teteje
Fagyjon be a tó vízzel teli medere'
Dermedjen meg körülöttem ismét a nád
Halljam a szarvasok léptének zaját.
Hófelhő fölöttem vigyorogva úszik
Hó helyett eső,mi belőle lecsúszik
Eme latyakos tájra
A sár ingyen van,nem drága
Helyette kaphatnék egy kevés havat?
Nem sokat,csak hogy ne érezzek nyarat...
A tél helyett,
Mi a naptárban éppen lépeget.
Igérem,ha este elkezd hullani
Kiállok az udvar közepére dobommal áldani
Az Örök Teremtőt,
Hogy adott nekem végre igazi hófelhőt!