Lelkem ékes cseppjei Laminaria913 blogja
Csak te vagy a Nap alatt
Korán reggel ébred a nyár
Mellettem csak Téged talál
Te vagy a fény ,te vagy az élet
Örömömben csak teged nézlek.
Te vagy az egyetlen
Te vagy a Szél,
Te vagy az Istenem
Ki lelkemben él!
Magas fenyők között suhan a fény
Megpihenni fejedre tér
Beborítja egész lényed
S én csak mosolyogva nézlek.
Ha táncra támad újra kedved,
Fel az égbe! Én követlek.
Véled járom,megint újra
Csábít ajkad éhes csókra.
Mosolyodban minden mámor
Minden álom minden kárhozat.
Miattad a pokol sem riaszt
Ha ott,hát legyen...
Ha máshol nem lehet....majd ott....
Egy leszek Veled.
Oszozom a kínban,ami rád méretett
Osztozom a fájdalomban melyben részed lehet
Várom a megváltásod,jobban,mint az enyém
Hamvadok veled,s majd újjá születek én.
Veled,melletted,
Kezedetfogva...
S indulunk majd együtt
Újra a nagy úrta
Mit az Életnek hívnak
Soha el nem hagylak....
Mert ez így van megírva....
Ruina Imperii
Hajnal hasad,indulnak már!
Indul a sereg,vár a láthatár...
Korán reggel mennydörgő robaj
Megjött a király
Fennt a dombtetőn
Fegyverben áll
Mosolyogva nézi a hadát
S büszke reá
És ők csak mennek
Halálba menetelnek
Mennyi mennyi szenvedés vár
Mennyi halál kell még Király?
Csatasorban haladnak tovább
Nyomukban a halál kaszál
Hullik az ellen fiatal hada
Elnyeli őket a mocsár habja
És ők csak mennek
Halálba menetelnek
Mennyi szenvedés vár
Mennyi halál kell még Király?
Tovavonul a győztes sereg
De mennyi az ár?
Hullnak a katonák
Nyomukban síri csend vár.
És ők csak mennek
Halálba menetelnek
Mennyi szenvedés vár
Mennyi halál kell még Király?
Utolsó csatára készül a sereg
Király! Szíved miért remeg?
Győztes hadad vértől tocsog
Elnyerted a földet,melyet
Az ellen nem adott
Hát örülj!
És ők csak mennek
Halálba menetelnek
Mennyi szenvedés vár
Mennyi halál kell még Király?
Vérben bukik alá a Nap
Nem akarja látni a hadat.
Mi maradt Ó Király
Hadad hol van már?
Hol a sok fiatal legény?
A mezőn fekszik már...
Oda a remény.......
És ők csak mennek
Halálba menetelnek
Mennyi szenvedés vár
Mennyi halál kell még Király?
A Király a mezőn jár
Hada odaveszett már
Szemében az értelem
Nem csillan már
És ők csak mennek
Halálba menetelnek
Mennyi szenvedés vár
Mennyi halál kell még Király?
Katonáit rugdossa rángatja
"Csatára te bitang!"
S katonái szépen csendben
Kelnek újra,s indulnak az útra
Fel,csak feljebb!
Fel az égbe!
Jó Atyájuknak elébe
Letérdelve fejet hajtva.
Asgard kapuja nyitva áll!
Mint a gomba...
Mint a gomba,úgy élek én
Létem pillanat e földtekén.
Nem megyek sehova....
Ülök,únos úntalan
Nem látszik mosolyom mögött
Az úntalan csoportos magány...
Nem nézek mély kútba....
Nem megyek hosszú útra...
Nem vár engem a messzi távol....
Nem megyek én már sehova....
Szorítja,facsarja szívem a földhöz ragadás
Mámorra hívó ferfiszájakat vágyó tagadás
Megadni,mit kérni sem szabad
Elhagyni,azt,ki utánam szalad.
Kacéran csillogtatni
Egykor volt szépségem
Romjait.....
S eltáncolni
Életem elégett
Hamvain
Utolsó táncom.
Megcsapott az elmúlás szele
Ezt a bejegyzést egy tagunk töltötte fel a blogjába. A bejegyzés nem minősül hivatalos tájékoztatásnak, a benne szereplő esetleges állítások a képzelet szülöttei, és semmi esetre sem tekinthetőek objektív hírnek vagy tanácsadásnak. A koronavírussal kapcsolatban a koronavirus.gov.hu címen elérhető hivatalos oldalon lehet tájékozódni.
Olyan ídőket élünk
Hogy néha forrong a vérünk....
Mégis kussolunk.....
Olyan időket élünk
Hogy néha elkelne a segítségünk.....
Mégis kussolunk......
Olyan időket élünk
Hogy félelemtől maszk mögött torzul a képünk......
Mégis kussolunk......
Ma reggel arra ébredtem,hogy a szomszédasszony hangosan zokog,a férje mellette és vígasztalni próbálja. Tudom,hogy az apja két hete kórházban van koronavirus fertözés miatt. Mennék.....vígasztalnám....de nem lehet.....miért? Mert az emberség mellé most bekúszott a félelem...azt a keservit!!!!......miért? Mert nem tudhatom,hogy ha átmegyek,és átölelem,vígyasztalom szegényt a nagy bánatában....-a pontosan tudom,mert átéltemnagy bánatában- akkor két hét múlva nem én fogok-e feküdni azon a nyamvadt ravatalon......és ez undorító....tőlem undorító....a saját életem.... védelme......biztonságban gondolása tart vissza attól,hogy átmenjek.....pontosabban a félelem attól,hogy két hét múlva az én gyerekeim sírnának ugyanígy......................
Bolondság....
Olyannak képzelni a világot
Amilyen sosem lesz
Olyannak hinni szóvirágot
Aki sosem tesz...eleget annak
Amit ígér
Fejedre bajt,s talán átkot
Remél
Mégis bízni vakon
Mert embertársad
Kit az élet melléd sodort
És magára ránthat
Mert hagyod,mert hagyod....
Akarva akaratlan
Fekszel a földön
Mint döglött hal a patakban
És sodor az élet,vagy
A pusztulás
Sikoltó hangod nem hallja
Senki más..
Tehettél,te szépet
Tehettél,te jót
Ha az az átkozott élet
Közbeszólt
Ha jobbra indultál,folyton
Balra vitt...
S nem gondoltál mást
Csak,hogy a keservit....
Már megint nem az van,
Amit én akartam...
Rohadt hal vagyok..
A kiszáradt patakban..........