Művészi, még(is/sem) érthető

Azon agyalok egy ideje:
a megoldása mi lehetne,
a művészi érthetőséget és
érthető művészi leképezést
szuperponáló dialektikának?


Szájbarágósak, mint ez itten
nem preferáltak, azt kell higgyem,
bár átviszik az infót, mellőzik
a számos elvárt míves eszközt is,
'mik vélt értékét szökkentenék szárba.


Közérthető sem elég nívós,
noha beférnek feljébb stírolt
művi dolgok, s nyelvi lelemények,
mégsem lesznek termő televények
az érzelmes tudatok dús mezején.


Réteg-interszubjektív* viszont
számos lehetőséget kibont,
ám léte szűk közönséget céloz:
közelebb kerülünk-e a célhoz,
ha kontextust kívüle úgy helyezém?


Személyes, 'mit legfeljebb egy-két,
vagy esetleg néhány ember ért?
Többiek a saját életükből
meríthetnek mantrát, félreküldőt.
Miszerint "...a vers nem lehet személyes...".


Szatorikus - nem szatirikus -,
ha szerző új, metafizikus
El camino-ja betekintést ad
vagy adni próbálna itt és ma,
s - ki érti? - érezni senkise téved.




* interszubjektív - egy adott embercsoport által közös értelemmel bíró (másképpen: kollektív szubjektív)