Arc poétika

Senkise

Nem értem

miért nem...

Ha elfogyott, nem pótolja azonnal.

S ki követi gyanútlan majd szabódhat:

"Ordítsak?

Mobillal?"

Vagy majd megoldja saját hatáskörben:

Pézsé - ha van, vagy börleszk hatást öltve

lépcsőzik

és ő visz.

Elüldögél, ha van olvasnivaló,

s bevárja következő kiakadót.

"Elfogyott.

Pótolod?"

Hinta-palinta

Megint itt ülök,

Ha leng az a baj,

ha nem - csak tűrök.

A fent az alant,

s a csigákban bent

turbulencia.

Alig vártam ezt:

kurvul - ennyi a

durr-esszencia.

Durr és mólnyi már

a lélek széle

úgyis holni jár.

A vége kérem

mégsem látszik, mert

illúzió csak

és eljátszik egy

illusztris, ócska

szinuszt is onnan.

Honnan lett e lét?

A kacagásra

hangszerelt zenét

ma tagadásra

vonni fejvesztés

és vélhetőleg

holmi kegyvesztés

észlelhető meg-

szédelgetőleg.

Szédelgetős, de

korántsem hánytat.

Vérremenősen

riogat, s vágtat

sötétség felé,

hogy majd kirázza,

vagy vissza belém,

onnan silányra

korhadt csí-vázam.

Csí lázad - mégis

élvezem ezen

szilárdan fétis,

mérgezett ezer

nyíllal telített

myocardiát.

Így a teli test

csigolyaspirál,

mit onnan igáz.

Volt-Lesz-Most

Volt egy álmom,

hogy nem kell válnom.

Hogy kitartunk,

míg itt vagyunk.

Ha nem boldogít,

de holtomig

elhordom így,

s ezzel pipálom

elvárt világom.

Lesz egy vágyam,

ha ezt lezártam.

Ha túl leszek,

s el sem veszek.

Majdcsak felállok,

s már rálátok

várva várt sok

perspektívára,

teljes kínjára.

Most csak várnom

kell és találnom

egy új utat,

mit megmutat,

felfed türelem,

s feltüzel egy

szép küzdelem,

mi merész, cseles,

így elég nemes.

"Egy barátságos (?) kártya fordul"

Visszatérő lidérc öl:

Sötét alagútban botorkálok.

Egyik végén hív Z., öt

véreb* megvadultan morog rám ott.

Másik végén csalogat,

kerget a kerge elmeidomár.

M. kilépvén ahogyan

szól: "- Gyereide, Takarodj!" - oszt vár.

Hiába sírdogálok

vagy épp ma rímdobálok:

Szerencsekártyámat 

elkeverő kétbalos Osztón

vagy a mandzsettája

mögé rejtő Lét Csaló Csórón

Most lapom előkerül:

Felhúzom a talon tetejéről,

s derűmre felhő vetül.

A kártya eleven elejéről

egy sátáni vigyor így

a felső figura Z. arcáról

kacagva rám vicsorít,

míg a másik arc tótágast állón

villámot szórva kacsint

M. ártatlan szemeit idézve.

Mi fájót hoz majd a kín?

Csakúgy kísértve vagy úgy ígérve?

Csak legyen egy másik bank 

vagy leszen egy másik sansz?

A Fekete Péter-

szerű Jolly Joker tűnődve

rak eleve kétes

pasziánsz terítést zűrömre.

Választ egy sorozatot:

- Kocka elvetve! - szóla nevetve,

s kártyalapokozatot,

talont bővít, ahonnan letette.

Kocka bámul meredten.

Míg vakarja lapját, élét, s hegyét.

"Megint rútul megettem..."

- motoszkál benne csekély sekély.

(Változat:

- motoszkál benne, s remény henyél.)

* DSS, NS, PO, SZSZ, SZR

Emlékfoszlány - 2019. augusztus

A macska elveszett.

Nem, ez messze nem érte meg...

Hiába volt csodás,

pszichedélia, látomás.

Habár ezúttal már

odaút meg a visszaút

adott vigaszt: család 

leszavazta a Cote d'Azure-t

Helyette volt a tó,

ezer méter, alant Comó.

Lak olajfaliget közén,

mit a Garda megöntözé

A régi ismerős:

L'Écrins és a vadóc Durance

Akartam itt erős

menetet, ne csupán nyüanszt

(Ezért kihúzhatom

a listán, a bakancsoson:

- pár kilóméteren

seggreesés egy gleccseren.)

Bregaglione most

ideális időt adott

Esőt, mi el se mos,

de időben eláll amott,

hol egy komoly kanyar

panoráma helyet kapart.

Kapaszkodót, merészt

a Maloja (mi?) Pass felé.

(Kivárt a nagytotál

a L'Albigna gát monstrumán

Ez már a második

a kihúzhatók listáján)

De fent a két kis tó

ragyog St. Moritz régión,

miként a kétszer egy

ezresen hagyott ékszerek

Kettővel előtte

sárlavinát elkerülve

a Bologna felett

zuhanó szerpentin helyett

S míg gurulunk Innsbruck

felé, kicsit fáj, hogy nincs út,

mi útba ejtené

Magic Woods csodás rejtekét

Így esett helyette

az á egyesen repesztve,

még jóval Bécs előtt,

talán Berchtesgaden felól

Lecsapott a tájfun,

s a vízfüggöny fedte táj, hun

az út és előttünk

haladó, mikor előtűnt

az ablaktörlőnek

veszett nyoma, s csak Őrzőnknek

hála, hogy a gépet

- megközelítve már Bécset -

periszkóp mélységben

tartva, döbbent ránk rémséges,

mordori káprázat...

S ez lehet a magyarázat:

A macska elveszett

háromszáznyira elcseszett

idébb, csak mert szegényt

elragadta a rettegés...