Arc poétika

Személyes
L.T.•  2020. október 11. 16:39

Kobra

Miként nekem arra merevedik,

ha legalább két idegenszó kerül egy mondatba.

Talán Neked arra nedvesedik,

mikor kedvedre manipulálhatsz, agyat sorvasztva.


Kérlek, gyúrj még egy picikét arra,

vak bizalom és bűvölet nélkül hass másik agyra!

Ennek hiányában, tehetséged

kárbaveszett élet és irányára is nevetséges...


L.T.•  2020. július 20. 16:11

Jobbra / Balra el

 

Cersei a színről - idő előtt - távozott

(Az újra és újra és újra... átkozott!)

És mégis, hopp,

van kétség itt-ott.

Ha a kiöregedett róka nem lenne

túl vén, eredettörténetnek elmenne:

Két százalék -

ha kétszáz a Lét.

De most már csak egy ócska szekrényben hagyott

tehetetlenül vicsorgó csontváz vagyok.

S mit megfigyelt(-)

em()itt megviselt,

de túlélve és az elmét megtörve sem,

megmaradt apróm és csontjaim csörgetem:

Aki elkúrt

valamit - elmúlt.

Immáron csak 2ely gyötör, így habozom:

Vitte magával műszerem és laborom?

Úgy távozott,

tanulmányozott

remekbeszabott mikrodespotizmusa

is Véle szublimált? Idiotizmus (?!) az,

ó vagy talán,

Okos Hans hatás?

A huszadik századi, férfit követő,

Nők által huszonegyediket övező

kínos múltad

kifinomultabb

embertelenségekkel szórakoztatja

Nagyérdemű Megfigyelőt, s tartóztatja:

benne arcél -

ez lenne, ah cél?

Soha nem hisz senkisem, csak nézegetem.

Nem élvezem ezt, hogy ha csak tétlenkedem -

még elveszem,

ha értelmezem.

Egymagam állok, plusz harmincban vacogva.

Közeleg a tél: Hogy készüljek fagyokra?

Már-már зима...

S lám: pá-pá, Zita!

L.T.•  2020. február 12. 15:11

Naplóbejegyzés Vl.

"Egyszerűen hagyjál békén!"


Rendben.

Vettem.

Megértem.

Leléptem...


L.T.•  2020. február 11. 16:53

Naplóbejegyzés V.

...* démon vagy szellem ül,

ahogy elmém átszellemül...


Még figyelem

(2020.02.11. 12:45)


Miként előbb az adrenalin, majd az endorfin.

Ezt követően normalizálódik a szerotonin.

S a hangulat, mint egy viharos széllökés

elfújta szmog vagy a villám sújtotta éjsötét:

pillantásra meglendül,

villantásra felderül.


Még figyelem. Minden mozzanatát kiélvezem

és elemezgetem és cselezgetem és szeretgetem.

Dédelgetve símogatom, becézgetve

tartóztatom, mégsem maradhat: megelégelve

telítetten megkergült

szelíd elme elvegyült


a feloldott boldogságmámorban számolatlan

áramkörébe beégett, temérdek határozatlan,

mégis együtt tüzelő sejtcsoport hadán.

Az emlékfoszlányok szelídgyilok mintázatán:

járó-kellőn keresztül

látómezőmbe kerülsz.


* agyamon / szívemen (szabadon választott)

L.T.•  2020. február 8. 22:53

Nem tehetem...

Nem tehetem, hogy "nem tagadom meg..."


Ha kerültél volna padlóra nem egyszer,

s álltál volna fel róla hetedszer...

Ha kihátrált volna mögüled mind,

kikért küzdöttél, s aki ölelt is...

Ha a feltétel nélkül támogatott

csákányát egy nap hátból kapod...

Ha hiába volt akár fél évtized

- nem egy évad - pokoli és minek...


Ha Te voltál a legjobb, mégsem számít...

Ha Te voltál a legtöbb észben, s már vicc...

Ha Te voltál a korrekt, ám gyenge...

Ha Te voltál a morál, s várt a penge...


Ha nem hagytál soha hátra senkit,

s aztán maguk mögött hagytak mégis...

Ha kellett, magad félreálltál volna,

s az állít félre, kinek beadtad gólra...

Ha bevezetted volna a demokráciát,

s arra ébredsz: választják a fasisztát...

Ha az ölelgetőről már azt sem tudod eldönteni:

aljas provokátor vagy egyszerűen korrupt geci...


... stb.-stb.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom