Arc poétika

Emlékfoszlány - 2019. augusztus

A macska elveszett.

Nem, ez messze nem érte meg...

Hiába volt csodás,

pszichedélia, látomás.

Habár ezúttal már

odaút meg a visszaút

adott vigaszt: család 

leszavazta a Cote d'Azure-t

Helyette volt a tó,

ezer méter, alant Comó.

Lak olajfaliget közén,

mit a Garda megöntözé

A régi ismerős:

L'Écrins és a vadóc Durance

Akartam itt erős

menetet, ne csupán nyüanszt

(Ezért kihúzhatom

a listán, a bakancsoson:

- pár kilóméteren

seggreesés egy gleccseren.)

Bregaglione most

ideális időt adott

Esőt, mi el se mos,

de időben eláll amott,

hol egy komoly kanyar

panoráma helyet kapart.

Kapaszkodót, merészt

a Maloja (mi?) Pass felé.

(Kivárt a nagytotál

a L'Albigna gát monstrumán

Ez már a második

a kihúzhatók listáján)

De fent a két kis tó

ragyog St. Moritz régión,

miként a kétszer egy

ezresen hagyott ékszerek

Kettővel előtte

sárlavinát elkerülve

a Bologna felett

zuhanó szerpentin helyett

S míg gurulunk Innsbruck

felé, kicsit fáj, hogy nincs út,

mi útba ejtené

Magic Woods csodás rejtekét

Így esett helyette

az á egyesen repesztve,

még jóval Bécs előtt,

talán Berchtesgaden felól

Lecsapott a tájfun,

s a vízfüggöny fedte táj, hun

az út és előttünk

haladó, mikor előtűnt

az ablaktörlőnek

veszett nyoma, s csak Őrzőnknek

hála, hogy a gépet

- megközelítve már Bécset -

periszkóp mélységben

tartva, döbbent ránk rémséges,

mordori káprázat...

S ez lehet a magyarázat:

A macska elveszett

háromszáznyira elcseszett

idébb, csak mert szegényt

elragadta a rettegés...

..."

(Sziámi)

Nyolcadik, Kilencedik és Tizedik Főbűn

A perfekcionizmus, akkor is,

ha csak önmagadon gyakorlod:

Demoralizál, izmot lakkozik,

míg más mereng: vajon csaholjon?

A morális agresszió szintén,

jöhet bár okkal vagy anélkül...

Udvariasság Elmélet szintjén

vagy köznapilag hat csalétkül.

Az elengedés művészete meg,

ha társul, akár oly igénnyel,

ami isteni, s feltétele lesz,

mondjuk a megértést ígérve.

Yossarian tévedése

Hej Kapitány, vágóhídra menet-jövet,

kidőlt-e már mellőled a lelkes tömeg?

Ezt a firnyákját jól kiszarta rút Végzet. 

Látod-e már a csapdát, "...vagy csak úgy érzed"?

Hiába taposol - nincs taposóakna...

Háromszor rárepülsz, hiába vársz tapsra.

A bombázóvonalat lám, ha eltolod,

meglásd mindenki szopik majd, nem gondolod?

Aki elhullni rest vagy fél, majd megzakkan.

A rendszert késeléssel hekkelned agybaj,

de van egy inkorrekt morális megoldás:

Élethagyó-életmentő eloldalgás.

Anya csak kettő - immáron

Kipedáloztunk a kertbe,

szóróparcellát meglesve:

Kitelepült már az oszlop.

Fényes gránit, még nem koszlott

A D35-ösön Vagy.

Alant Kósáné, gondoltad?

Ütemezni a virgácsot,

- személyzet néha kirámol -

ha a cél nemcsak a szándék,

legyen többnapnyi ajándék.

A "Harcolok, ha kell, ha nem..."

- Még mindig ezt emésztgetem.

25 év sem volt elég.

Esetlap, hívás, ha segély,

ha nem, de több ezer eset.

Kevés volt, hogy hova vezet...

Hiába tudtam míly nehéz,

Te szudétán voltál kemény.

Nem gyűrt le a három rohadt...

Hogy kiszórták a gyomrodat.

Sokkosan is tiltakoztál.

Ha tudnád, most visszakoznál?

Nem volt megírva, hétszentség!

Szirmai írta végesszét:

Fronthalál a végzet pontja,

mit az idő i-re dobja.

Költségcsökkentő intenzív

szeptikus protokoll - ennyi...

Otthon hónapokig bírtad.

Szuszogtatót majd kinyírtad.

Odabent két hétig voltál.

Első a kritikus, mondták,

de a negyedik felnyitás

elmaradt talán légnyomás

miatt, ami megzavarta

szívritmusod, s eltakarta

a szép napot felhőivel.

De nem ment fel erkölcsileg.

Mert én vagyok az egyetlen,

aki megmenthetett - de nem.