Az Ucsó Nagy Kiruccanás

Emlékfoszlány - 2019. augusztus

A macska elveszett.

Nem, ez messze nem érte meg...

Hiába volt csodás,

pszichedélia, látomás.

Habár ezúttal már

odaút meg a visszaút

adott vigaszt: család 

leszavazta a Cote d'Azure-t

Helyette volt a tó,

ezer méter, alant Comó.

Lak olajfaliget közén,

mit a Garda megöntözé

A régi ismerős:

L'Écrins és a vadóc Durance

Akartam itt erős

menetet, ne csupán nyüanszt

(Ezért kihúzhatom

a listán, a bakancsoson:

- pár kilóméteren

seggreesés egy gleccseren.)

Bregaglione most

ideális időt adott

Esőt, mi el se mos,

de időben eláll amott,

hol egy komoly kanyar

panoráma helyet kapart.

Kapaszkodót, merészt

a Maloja (mi?) Pass felé.

(Kivárt a nagytotál

a L'Albigna gát monstrumán

Ez már a második

a kihúzhatók listáján)

De fent a két kis tó

ragyog St. Moritz régión,

miként a kétszer egy

ezresen hagyott ékszerek

Kettővel előtte

sárlavinát elkerülve

a Bologna felett

zuhanó szerpentin helyett

S míg gurulunk Innsbruck

felé, kicsit fáj, hogy nincs út,

mi útba ejtené

Magic Woods csodás rejtekét

Így esett helyette

az á egyesen repesztve,

még jóval Bécs előtt,

talán Berchtesgaden felól

Lecsapott a tájfun,

s a vízfüggöny fedte táj, hun

az út és előttünk

haladó, mikor előtűnt

az ablaktörlőnek

veszett nyoma, s csak Őrzőnknek

hála, hogy a gépet

- megközelítve már Bécset -

periszkóp mélységben

tartva, döbbent ránk rémséges,

mordori káprázat...

S ez lehet a magyarázat:

A macska elveszett

háromszáznyira elcseszett

idébb, csak mert szegényt

elragadta a rettegés...