Szívpadlások, lélekpincék

LLzoli•  2021. november 5. 07:47

Költők, sofőrök

I. FIÚ


Hogyha fiunk lenne,

írna, mint az apja

de szónok is lehet,

hogyha azt akarja.


Lehet költő, festő,

meg nem értett művész,

izzó homlokunkon

megnyugtató hűs kéz.


Örökölné szemem

és a te szép ajkad,

rám nézne, de közben

csimpaszkodna rajtad.


Magunkkal cipelnénk,

míg elindul végre,

hogy száz focilabdát

rúgjon fel az égbe.


Legyen lelke szikla,

legyen szíve gyémánt,

hozzám hasonlóan

találjon egy szép lányt,


akit kézen foghat,

s könyvet írhat róla,

és kísérje sírig

mámorító csókja.



II. LÁNY

Hogyha lányunk lenne,

kamiont vezetne,

vagy polgármesterként

vizsgázna jelesre,


Szelíd motorosként

szelné át a határt,

de ha új világ jön,

fékez és visszavált.


S könyveljen, ha akar:

számokkal is játszhat,

osszon, szorozzon, vagy

tartson meg magának.


Idézze meg szemed

és az én mosolyom,

kacsintása legyen

régi-új otthonom.


Megtanítanám, hogy

mindig mosolyogjon,

legyen izzó csillag

a szép horizonton.


Találjon egy társat,

érjen össze vele,

s legyen ő is neki

örök művészete.