LIne blogja
GondolatokKesergő
- KESERGŐ
- Hangulatom zsebre vágtam,
- de az lyukas volt!! de az lyukas volt!
- Azután a szerencsém is
- követte a sort, követte a sort,
- hahotázva elillant, bár tudta: tönkre tesz,
- a táskámban kutatgatok, nincs egy ép rekesz.
- Az élet komplikált, ha lépek visszaránt,
- akaratom velem szembeszállt.
- Nem volt semmi oka arra,
- hogy így elhagyott, hogy így elhagyott,
- hogy mellettem a bú- bánat
- jegyet válthatott, jegyet válthatott,
- Fejlövéshez elég ez a néhány csekk, pár sor,
- összeszorzom, megszámolom lassan még párszor.
- Ébresztő, riadó! Sorsom nem eladó,
- élet-könyve tán lapozható.
- Szerencse fiát szólítom
- ragadjon karon, ragadjon karon,
- teljesítse kívánságom,
- áldani fogom, áldani fogom!
- Nem is hallja mit szeretnék, ez öreg hiba,
- születésétől süket a szerencsefia.
- A zsebem foltozom, mert így nem hagyhatom,
- holnapomat újragondolom.
- Tartozásom mind leróttam,
- nem fáj a fejem, nem fáj a fejem,
- jó friss kávé illatára
- nyitom a szemem, nyitom a szemem,
- szabad vagyok mint a madár, a semmit fogom,
- nem húzhat le többé az ár megkapaszkodom.
- Helyzetem sorsszerű, szememben kis derű,
- üres zsebnek hiába a tű.
- 2015 05
Újév
(Pohár) köszöntő
kopp, kopp, mindjárt itt az idő!
az éjfél felém lépeget,
nincs maradás,
a „ma” perceket kéreget,
filmszakadás...
kopp, kopp...ez már a jobb jövő?
még egy pohár pezsgő...?!
Múló idő
Múló idő
Feledésbe hullnak
régi, rossz emlékek,
fátyol borul rájuk,
ha szállnak az évek:
mi, karcos volt, fájó,
vagy mély nyomot hagyott,
lélekiszapot rá
a feledés rakott.
Kikönnyezte a szív,
ha volt rajta szenny még,
ne maradjon bánat,
csak hó-tiszta emlék;
múló idő mossa
tisztára a létet,
talán ezért hisszük
a tűnt időket szépnek.
játék a szavakkal (2)
Már nincs időm rád!
Már nincs időm rád!
Már nem érdekel,
az emlékeket
hogy téped el!
Átlátok rajtad, mint az
üvegen,
lelked nekem mától
idegen.
Már nincs időm rád,
nem védekezem,
vedd úgy, hogy én már
nem létezem!
Nem lép a lelkünk
közös útra már,
egy fintorra futja még,
...talán...
Fordulat
Fordulat
Találsz a szívemben még helyet,
de már nem ejthetsz mély sebet.
Szépen begyógyult hiányod,
mert azt sikerült kivárnod,
hogy homály fedje be emléked,
(beletörődtem: megérted?)
nem hull könnyem már teérted.
Későn jöttél, hogy vigasztalj,
túl soká vártál a vigasszal
ahogyan múlt a bódulat,
világos lett pár fordulat,
(éreztem Ámor jól mulat.)
A szép éveket bár sajnálom,
hogy így alakult,... már nembánom.