Kultúrpercek

Látja a rőtvörös lánggal égő erdőket mit kezed
gyújtott fel, hallja, mint csörög a pénz zsebedben,
felhatol az égbe az olvadó gleccserek halk sikolya,
érzi az egyre forróbb nyarak perzselő lüktetését, a
vékonyodó ózonrétegen áthatol pillantása, alig
zümmögnek a méhek, virágok, gyümölcsfák sírnak
utánuk, sínylődnek a tengerek halai, műanyagflakonok
kontinensnyi szigeteit ringatja az óceánok víze,
a korallzátonyok nyúlványai kopáran meredeznek.

Mohó ember zabolátlan kívánságaid a nyersanyagokat
villámgyorsan elromló tárgyakká majd hulladékká silányítja
szeretet, hűség, békesség, jóság, önuralom kihalófélben
lévő fogalmak, hasonlóképpen tűnnek el, mint az állatok
Oly visszás korban élünk, mely tökéletesre fejlesztette a  
szennyezés ördögi művészetét, önmagát is felemésztve.

Harmati Gyöngyi
       S.D.G.     

"sárkányfog-vetemény" idézet Vörösmarty Mihály: Emberek c. verséből származik.

További verseim az alábbi linken olvashatóak:
https://abekessegszigete.blogspot.com/search/label/SAJ%C3%81T%20VERSEIM

Ma van a költészet napja, 117 éve ezen a napon született József Attila.

Harmati Gyöngyi: A boldogság művészete...

Mi a boldogság? - kérdezi
Öreg, fiatal, gazdag, szegény,
Mindenki ezt kutatja, és
Mindenki máshol és másban
Leli meg, vagy meg sem találja.

Ha van szép családom, jó munkám,
És még egészséges is vagyok.
Hát persze, hogy ilyenkor boldog vagyok,
De ha egy nap arra ébredsz,
Hogy mindezek semmivé foszlottak,
Mint a délibáb az alföldi rónán.

Mihez kezdesz szegény magaddal?
Siratod, ami elmúlt vagy nem is volt?
Ha minden jól megy, könnyű
Boldognak lenni. Próbáltál már
Megelégedni egyszerűbb élettel?

Ételekkel dúsan megrakott asztal,
Ruhákkal tömött gardrób nélkül is
Lehet derűs szívvel boldognak lenni.
Akik ezt megtapasztalják, az élet
Iskolájában jelesre vizsgáznak
A boldogság művészete órán. 
                                  
                                                                                    




                                                         

A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon.
https://abekessegszigete.blogspot.com/2021/03/antoni-sandor-nonapi-koszonto.html

Kosztolányi Dezső: A szegény kisgyermek karácsonyi panaszai...

1.
Ez az alkalom, mikor nekem is lámpalázam van. Egyébként nem szerepelek.
Ott felejtenek a sötét sarokban, gondjaim közepette, bánatom kibogozhatatlan
hínárjában, maszatos arcomon piszkos, forró könnyeimmel, a duzzogástól dagadt orral.
2.
Ilyenkor kimosdatnak, megcsutakolnak, tisztára vakarnak, mint a halat, s
bevezetnek a szalonba. A színpadra ráncigálnak. Most tartják a bemutatómat. 
3.
Reám fordítják a fényszórót, a karácsonyfa égi reflektorát, s az arany és ezüst-eső,
a csillagok, színes üvegek, szobarakéták, tükrök fényében állok.
4.
Kivételesen első helyen emlegetnek a jelenvoltak névsorában: "Ott volt a kisgyermek..."
Utánam következnek a többiek, a nép, a katonaság, stb. Jók voltak még: Apa, anya..."
5.
De erre az ünnepre egész évben kell készülődnöm. Úgyszólván az év 364 napja
szakadatlan próba az egyetlen előadásra.
6.
Még tavasz van, még nyár van, még ősz van, s már hallom: "várj, majd karácsonykor."
7.
Az év siralomvölgy, a kötelesség a földi élet: a karácsony a túlvilág, a mennyország.
Aki nem viselkedik illedelmesen, az elkárhozik, karácsonyra nem kap semmit.
8.
Apám a kellékes. Ő tárgyal az angyalokkal, egy titokzatos égi bankárral, aki csekklapján 
minden elképzelhető játékot kiutalhat. Anyám az ügyelő, a felügyelő, a rendező, az
áldott súgó, aki titokban értésemre adja, mit kell hazudnom Apámnak.
9.
A világosító - a fölvilágosító - az a barátom, aki már évekkel ezelőtt közölte velem,
hogy a karácsonyfát nem angyal hozza, hanem a sánta viciné, s az egészet a nagyok
találták ki, mert életük oly sivár és szürke, hogy szeretnének gyönyörködni a gyermekek
tudatlanságában és ártatlanságában.
10.
Épp ezért tilos őket felvilágosítani. Kegyetlenség volna. Hadd higgyenek egyetlen
káprázatuk boldog hazugságában. Csitt, ne beszéljünk a felnőttek előtt. Inkább zsaroljuk
mi is, a magunk módján, az úgynevezett "tág gyermekszemünkkel".
11.
Én erre a napra mindenesetre fehér kínálati-lapot kapok, melyet kedvem szerint
tölthetek ki. 
12.
Mit óhajtok? Várjatok, hadd gondolkozom. Nem olyant, mint tavaly, hanem másmilyent.
Olyan gömbölyűt, amit ki is lehet nyitni és be is lehet csukni, olyan sárgát, olyan
kereket, ami muzsikál is, olyan furcsát, görbét, nem szabályost, de azért mégis egyenest,
ami magától megy, süstörög, robban, tündököl, ezenkívül föl lehet kapcsolni a fülemre is.
13.
Ne szóljatok közbe, mert mindjárt sírva fakadok, bömbölök, toporzékolok. Úgysem
találjátok ki. Hagyjatok beszélni, beszélni.
14.
Olyant akarok, amit még senki sem látott, ami érdekes és borzasztó, ami csodálatos.
Olyant akarok, ami nincs.
15.
Csodát nekem, a csodát, ide a kezembe. Más nem kell.
16.
Ne adjatok hasznost, becsest, okost, ami fejleszti jellememet, értelmemet, megmozdítja
zsenge elmémet, ne számológépet, ne tollat, ne irónt, ne irkát, ne meleg téli kesztyűt,
ne bolyhos, vastag ruhát, melyben sohase fázom meg. Ezeket tűzbe vetem. Gyűlölöm a
hasznosat. Utálom a becsest. Leköpöm az okost.
17.
Én nem kívánok az emberi társadalom hasznos tagja lenni. Én az emberi társadalom
leghaszontalanabb tagja kívánok lenni.

18.
Vagy ti, bölcs felnőttek, nem ilyenek vagytok? Nézzetek lelketekbe, vessetek számot
magatokkal, és feleljetek, de őszintén, ti képmutatók, hogy mikor voltatok boldogok?
Akkor, mikor robotoltatok, vagy mikor vasárnap délelőtt az ágyban lustálkodtatok,
akkor, mikor a világra gondoltatok, vagy mikor a mámor, a füst, az őrület pillanataiban
megfeledkeztetek arról, hogy a világon vagytok? Lázat nekem is, lázat és önkívületet.
19.
Aztán a vacsora sem legyen olyan, mint máskor. Elég a csontképző, egészséges
főzelékekből, tápláló lencséből és sárgarépából, amelyet apám csuppogva szokott
előttem enni, pokolba ez egyszer az A-, B-, C- vitaminnal. Habot és cukrot, mely rontja
fogam, és táplálja lelkem. Valami édest, nagyon édest ebbe a keserű gyermekéletbe.
Gyomorrontást, alapos gyomorrontást!
20.
Értsétek meg, ember vagyok. Nem akarok más lenni. Csak ember. 

Megjelent a Nyitott Szemmel magazin 42. számában.     
www.nyitottszemmel.hu