Kultúrpercek
KözéletHa a fák beszélni tudnának-(madarak és fák napja)
Ha a fák beszélni tudnának...(május.10.- a madarak és fák napja)
A békesség szigete: Harmati Gyöngyi: Ha a fák beszélni tudnának...(május.10.- a madarak és fák napja) (abekessegszigete.blogspot.com)
A madarak és fák napja a Föld napjának a testvérünnepe, időpontja a hatályos természetvédelmi törvény szerint minden év május 10.-e...
Ha a fák beszélni tudnának, de valóban nem tudnak beszélni a fák, vagy csupán a mi fülünk "lusta" a meghallására. A fák, mint függőleges hidak szerteágazó gyökerükkel, égfelé törő lombkoronájukkal a Föld és az Ég megbonthatatlan egységét, tökéletes harmóniáját jelképezik. Földünk legnagyobb termetű élőlényei, az élet zöld szigeteként néha csendes, néha kaotikusabb otthont szolgáltatva állnak a tájban, mint a stabilitás szimbólumai. A fa létezésének ciklusai emberi életünk ciklusait képezik le. Jól felismerhető, elkülöníthető a születés kora, a virágzás kora, a termés időszaka és az elhalás kora. A lombhullatók évszakonként cserélgetik káprázatos ruhatárukat. E kemény törzsű élőlények tágabb családja a titkokat rejtő erdő, kisebb családjuk a gyökereik közt megbújó gombák, ágaik közt látható állatkák: mókusok, bogarak, madarak, akik számára pihenő, fészkelő és búvóhelyet biztosítanak. Némely fák a termésükkel: gyümölcsökkel, dióval, gesztenyével gazdagítanak bennünket. Nyári rekkenő hőségben ágaik lombsátorában hűsölhetünk, figyelhetjük a levelek közt játékosan átcsillanó napsugarak kecses táncát. Hanyatt fekve egy faóriás tövében az időtlenség lágy érintése nyugtatja meg a fáradt idegszálainkat. Földünk arculatát nagymértékben meghatározó lényük nélkül szegényebb lenne a bolygónk és a mi életünk is.
A világ ma ismert legidősebb növénye (kb. 4700 éves), egy sima tűlevelű szálkásfenyő, melynek a kelet-kaliforniai Fehér Hegység ad otthont. Szomorú tény, hogy a pontos helyét a fa védelmében a U.S. Forest Service (erdészeti szolgálat) kénytelen titokban tartani. A világ leggyorsabban növekvő és egyben a legnagyobb élő organizmusa, a gigászi méreteivel lenyűgöző faóriás, a Sherman tábornok névre hallgató óriási mamutfenyő. Égig érő fáról olvashatunk a Bibliában is, Dániel könyvében. A fa talán az egyik legkevesebbre becsült élőlény a Földünkön. A hétköznapi gondok hajszájában vergődő ember szemében lehet, hogy nem több, mint amiből toalettpapírt, eldobható reklámújságot, jó esetben könyvet készítenek. Számukra csupán hétköznapi használati tárgyak. Ha továbbra is ilyen ütemben irtjuk az (eső)erdőket, szennyezzük a Földünk "tüdejét", a hangosan kopogtató klímaváltozás idején hamarosan megfizethetetlen luxuscikké változik. Érthetetlen felelőtlenség ahogyan bánunk ezekkel a csodálatos teremtményekkel. Sajnos "oly korban élünk amely a leggyorsabban alakítja át a nyersanyagot hulladékká." Óvjuk, védjük őket amíg még nem késő! Bárcsak megszívlelnénk mi emberek ennek az indián közmondásnak az intő szavait: "Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehető".
Ha rosszat hallasz valakiről, óvakodva hidd el...
Megszívlelendő, bölcs gondolatok Deák Ferenctől, a "haza bölcsétől".....
https://abekessegszigete.blogspot.com/2020/10/deak-ferenc-ha-rosszat-hallasz.html
"Ha... rosszat hallasz valakiről, óvakodva hidd el. A hírnek s pletykának gyakran semmi alapja nincs s a legtöbb esetben nagyítva s eltorzítva terjed tovább. Az emberiség általában és az egyes emberek is nem ritkán olyan jók, minők lehetnének s lenniök kellene, de ritkán oly rosszak, minőknek őket a gonosz akaratú rágalom festi. És ha kénytelen vagy is elhinni a hallott tényt, mert valóságán lehetetlen kételkedned, ne ítélj azonnal, ne kárhoztass kíméletlenül.
A hír, még ha való is, csak magát a tényt mondja el, s hallgat azon előzményekről, melyeknek talán kényszerítő hatalma a tényt előidézte s melyek a tettet magát gyakran más alakban tüntetik elő."
Kehidai Deák Ferenc (1803-1876), magyar politikus, jogász, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő és a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere. A reformkorban és a dualizmusban is meghatározó
államférfi „a haza bölcse” és „a nemzet prókátora” titulust kapta.
Janusz Korczak: Szeresd a gyermeket...
Május utolsó vasárnapja: GYERMEKNAP
Minden gyermeknek itt, ezen a Földön: örömteli, boldogságban eltöltött szép napot kívánunk, ami reméljük nemcsak 1 napra szól!!!
Janusz Korczak: Szeresd a gyermeket minden körülmények közt...
1. Ne várd, hogy a gyermeked olyan lesz, amilyen te vagy, vagy amilyennek te szeretnéd, hogy legyen. Segíts neki abban, hogy önmaga lehessen, és nem a te másolatod.
2. Ne kérd a gyermekedtől, hogy visszafizesse neked mindazt, amit érte tettél. Hiszen te adtál neki életet, hogyan is tudná ezt valaha meghálálni? Ő is életet ad majd valaki másnak, és ez a hála visszafordíthatatlan törvénye.
3. Ne mutasd ki az elégedetlenségedet a gyerek előtt, mert ez visszaüthet rád idősebb korodban. Hiszen ahogy a mondás is tartja, ki mint vet, úgy arat.
4. Ne kezeld fölényesen a problémáit. Az életben mindenkinek megvannak a maga problémái, és a gyereknek sem könnyebb, mint neked, sőt, talán még nehezebb is, mert neki még nincs tapasztalata.
5. Soha ne alázd meg.
6. Ne feledd, hogy a legfontosabb találkozások a gyermekeinkkel való találkozások. Ezért maximálisan figyelj rájuk – soha nem tudhatod, ki válik majd belőle.
7. Ne bánkódj, ha valamit nem tudsz megtenni a gyermekedért, ne feledd: soha semmi nem elég, amit érte teszel, amíg nem teszel meg mindent, amit csak tudsz.
8. A gyermek nem egy zsarnok, aki az egész életedet az irányítása alatt tartja. Ő az a kincs, amelyet az élet adott neked, segíts neki megtartani és továbbfejleszteni a benne rejlő kreativitást.
9. Tanulj meg szeretni egy idegen gyereket. Soha ne viselkedj úgy egy idegennel, ahogy te sem akarnád, hogy mások viselkedjenek a te gyerekeddel.
10. Akkor is szeresd a gyerekedet, ha nem tehetséges, balszerencsés, ügyetlen, vagy már felnőtt. Beszélj vele, örülj neki, mert egy gyermek jelenléte ünnep, amit nap, mint nap át kell érezned.
Janusz Korczak (1878-1942), lengyel pedagógus, író, orvos, társadalmi aktivista, aki háromszor is megtagadta, hogy a saját életét mentse.
Szentgyörgyi Albert: Ötödik ima: A Föld
Szentgyörgyi Albert: Ötödik ima: A Föld
Uram!
Azért adtad a Földet, hogy rajta éljünk,
Megmondhatatlan kincseket halmoztál bensejébe,
Képessé tettél rá, hogy értsük alkotásod,
Könnyítsük munkánkat, megfékezzük az éhezést, a kórt.Mi meg azért ássuk ki a kincseket, hogy
Elherdáljuk félelmes, pusztító eszközökre,
Leromboljuk velük, mit mások építettek,
És végül ellenünk forduljanak.Isten! Add, hogy a teremtésben társaiddá legyünk,Hogy megértsük és tovább jobbítsuk tetteid,Hogy itt, glóbuszunkon biztos otthonra leljenA jólét, boldogság és a harmónia.Részlet a Psalmus Humanus és hat ima c. verséből...
A többi ima ezen a linken olvasható:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2017/09/szentgyorgyi-albert-psalmus-humanus-es.html
Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert (1893-1986) Nobel-díjas magyar orvos, biokémikus, a magyar, a szovjet és az amerikai tudományos akadémia tagja, nemzetgyűlési képviselő. A Szent-Györgyi Albert-díj névadója.
Titanic-katasztrófa, 1912. ápr.15.-én....
Az RMS Titanic óceánjáró luxushajó 1912. április 15.-én süllyedt el az első útján.....
„Be kell ültetni őket a csónakokba! Mindet be kell ültetni a csónakokba!”Ahogy a már elcsépelt mondás tartja, „egy süllyedő hajón nincs ateista”.
A Titanic katasztrófa egyik túlélője Archibald Gracie IV., egy jómódú, alabamai születésű skót-amerikai volt – egyúttal ő a harmadik utólagos áldozat, nyolc hónappal későbbi halálát ugyanis a katasztrófa átélése következtében létrejött komplikációk okozták.
Sokat lehetne írni róla, magáról is – akár csak arról a momentumról, hogy milyen lehetett úgy élni át ezt a hajókatasztrófát, hogy mikor legutóbb kilenc évvel korábban a családjával együtt Európában jártak, Párizsban egy tragikus liftbalesetben meghalt a nagyobbik, 12 éves lánya, és azóta először ekkor vágott neki ismét az európai útnak, onnan tartott haza –, vagy magának a katasztrófának a tanulságokban gazdag lefolyásáról, melynek ő volt az egyik legrészletesebb leírást nyújtó túlélője.
Jónéhány életrajzi adat a rendelkezésünkre áll Gracie-ről, mégis azt mondom, nem tudom, milyen ember volt Archibald Gracie egyébként, „békeidőben”, vagy a többiek, akikről ír. Ugyanakkor mégsem tudja az ember kiverni a fejéből:
- Milyen ember lehetett az, aki, mihelyt felismeri, hogy az óceán közepén süllyedni kezd a hajójuk, minden erőfeszítése (barátjával együtt) arra összpontosul, hogy kivétel nélkül minden embert, akit a hajón találtak – kezdve a nőkkel és a gyerekekkel –, beültessenek a mentőcsónakokba. És nem, nem ültek be utánuk az utolsóba, hanem elmentek plédekért és takarókért, melyek később életmentőnek bizonyultak;
- Milyen ember lehetett az, aki miközben segít a másodtisztnek az összecsukható csónakok kiszabadításában, eszébe sem jut bármelyikbe beülni, hanem küzd a következő csónakkal tovább, amíg le nem sodorja az ár, és fel nem kapaszkodik az egyik felborult csónak tetejére;
- Milyen emberek lehettek azok, akik feljőve az alsó fedélzetekből, és szembesülve azzal, hogy már csak az a négy összecsukható mentőcsónak van magasan rögzítve – ha egyáltalán le tudják szerelni (nem tudták) –, mind ott álltak, férfiak, nők is, fiatalok és idősek is, és senki egyetlen kétségbeesett hangot, sikolyt, jajszót nem adott ki, kétségtelenül szembesülve a biztos véggel;
- Milyen ember lehetett az a nyolc zenész, akik lényegében az utolsó pillanatig játszották a hatalmas tömegnek a „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd” kezdetű éneket, önként lemondva a menekülés lehetőségéről is;
- Milyen emberek lehetek azok az úszók, akik megpróbálták megközelíteni a dugig megtömött mentőcsónakokat, majd mikor azok – a saját védelmükben – távolabb eveztek, egyetlen rossz szót, átkot nem mondtak rájuk, egyetlen esetben sem;
- Milyen ember lehetett az a vízben úszó férfi, aki, mikor látta, hogy az egyetlen elérhető (szintén teli) csónak távolodni kezd tőle, lassított tempóján, és erős hangján utánuk kiáltott: „Jól van, fiúk, sok szerencsét, Isten áldjon benneteket!”
- Milyen lehetett Archibald Gracie, aki amikor nyolc hónappal a tragédia után halálos ágyán feküdt, ezek voltak az utolsó mondatai: „Be kell ültetni őket a csónakokba! Mindet be kell ültetni a csónakokba!”
Ahogy mondás tartja, „egy süllyedő hajón nincs ateista”.
…De miért,
miért, miért, miért kell hozzá egy süllyedő hajó?
Szerző: Bóka Vera