Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
József Attila: A kutya (A magyar költészet napja)
HarmatiGyongyi• 2021. április 11. 09:47 • olvasva: 147
József Attila: A kutya...
Oly lompos volt és lucskos,
A szőre sárga láng,
Éhségtől karcsú,
Vágytól girhes,
Szomorú derekáról
Messze lobogott
A hűvös éji szél.
Futott, könyörgött.
Tömött, sóhajtó templomok
Laktak a szemében
S kenyérhéját, miegymást
Keresgélt. Úgy megsajnáltam, mintha
Belőlem szaladt volna
Elő szegény kutya.
S a világból nyüvötten
Ekkor mindent láttam ott. Lefekszünk, mert így kell,
Mert lefektet az este
S elalszunk, mert elaltat
Végül a nyomorúság.
De elalvás előtt még,
Feküdvén, mint a város,
Fáradtság, tisztaság
Hűs boltja alatt némán,
Egyszer csak előbúvik
Nappali rejtekéből,
Belőlünk,
Az az oly-igen éhes,
Lompos, lucskos kutya
És Istenhulladékot,
Istendarabkákat
Keresgél. 1924 első fele
József Attila (1905-1937), Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hiszen félárva gyermekként ifjúsága tele volt lemondással és brutalitással, felnőttként pedig szembesülnie kellett a meg nem értéssel.
Pflugerfefi2021. április 11. 19:35
Sajnos kegyetlen vilagba született,
sorsa csodàs versekre inspirálta!
Köszönöm!
Rozella2021. április 11. 16:51
Nos igen, ez a verse jó példa arra, ki mit vesz észre a világból, a környezetéből... A költői látásmód, egyáltalán nem olyan, soha nem is volt olyan, mint az átlag. Megrendítő vers, és még nem volt 20 éves sem, amikor ezt megírta...
ereri2021. április 11. 15:00
Félek, hogy örökké aktuális lesz ez a vers - és az üzenete - hisz a nyomorgók száma aligha csökken... Gyönyörű alkotás! Köszönet érte, hogy ideidézted kedves Gyöngyi! Szeretettel és tisztelettel olvastam: E. E.
Törölt tag2021. április 11. 14:41
Törölt hozzászólás.