Kultúrpercek

HarmatiGyongyi•  2021. május 30. 12:17

Janusz Korczak: Szeresd a gyermeket...

Május utolsó vasárnapja: GYERMEKNAP
Minden gyermeknek itt, ezen a Földön: örömteli, boldogságban eltöltött szép napot kívánunk, ami reméljük nemcsak 1 napra szól!!!
Janusz Korczak: Szeresd a gyermeket minden körülmények közt...

1. Ne várd, hogy a gyermeked olyan lesz, amilyen te vagy, vagy amilyennek te szeretnéd, hogy legyen. Segíts neki abban, hogy önmaga lehessen, és nem a te másolatod.

2. Ne kérd a gyermekedtől, hogy visszafizesse neked mindazt, amit érte tettél. Hiszen te adtál neki életet, hogyan is tudná ezt valaha meghálálni? Ő is életet ad majd valaki másnak, és ez a hála visszafordíthatatlan törvénye.

3. Ne mutasd ki az elégedetlenségedet a gyerek előtt, mert ez visszaüthet rád idősebb korodban. Hiszen ahogy a mondás is tartja, ki mint vet, úgy arat.

4. Ne kezeld fölényesen a problémáit. Az életben mindenkinek megvannak a maga problémái, és a gyereknek sem könnyebb, mint neked, sőt, talán még nehezebb is, mert neki még nincs tapasztalata.

5. Soha ne alázd meg.

6. Ne feledd, hogy a legfontosabb találkozások a gyermekeinkkel való találkozások. Ezért maximálisan figyelj rájuk – soha nem tudhatod, ki válik majd belőle.

7. Ne bánkódj, ha valamit nem tudsz megtenni a gyermekedért, ne feledd: soha semmi nem elég, amit érte teszel, amíg nem teszel meg mindent, amit csak tudsz.

8. A gyermek nem egy zsarnok, aki az egész életedet az irányítása alatt tartja. Ő az a kincs, amelyet az élet adott neked, segíts neki megtartani és továbbfejleszteni a benne rejlő kreativitást.

9. Tanulj meg szeretni egy idegen gyereket. Soha ne viselkedj úgy egy idegennel, ahogy te sem akarnád, hogy mások viselkedjenek a te gyerekeddel.

10. Akkor is szeresd a gyerekedet, ha nem tehetséges, balszerencsés, ügyetlen, vagy már felnőtt. Beszélj vele, örülj neki, mert egy gyermek jelenléte ünnep, amit nap, mint nap át kell érezned.

Janusz Korczak (1878-1942), lengyel pedagógus, író, orvos, társadalmi aktivista, aki háromszor is megtagadta, hogy a saját életét mentse.



HarmatiGyongyi•  2021. május 2. 13:08

Az anyai szeretet himnusza...

Ha csurig berendezem a babaszobát bababútorral, 8 nyelven beszélő babakocsit vásárolok és márkás rugikat, szeretet pedig nincsen bennem, csak árubeszerző vagyok.

Ha minden reggel a biopiacról hozom a zöldségeket és a tejboltból a friss tejet, ha magam sütöm a kenyeret, de soha nincs időm beszélgetni a gyermekemmel, mert a konyhában áldozom fel magam, de szeretet nincs bennem, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szülői munkaközösség tagja vagyok, képviselem a gyerekem érdekeit mindent játszótéri vitában, de nem mutatom meg neki, hogyan viselkedjen társaságban, csak PR menedzser vagyok.

Ha megveszek mindenféle fejlesztőnek hívott játékot és műanyag kütyüt, befizetem a drága táborokat és szakköröket, de nem szakítok esténként fél órát a közös játékra, hétvégenként 1-2 órát sétára, kirándulásra, közös olvasásra, rajzolásra, csak bankár vagyok.

A szeretet a baba igényeire figyel és nem arra, mások szerint mit és hogyan kellene csinálni.

A szeretet nem aggódik azon, hogy a gyermek nem Adidasban kúszik a többiekkel, mert tudja, hogy a boldog gyerekkorhoz sok ölelésre, mesére és beszélgetésre van szükség, csupa olyasmire, amit ingyen adnak.

A szeretet nem idegeskedik rajta, hogy évekig játékhegyek állnak a nappali közepén, nem takarít és rak rendet mániásan, hanem beül a kupi közepére a gyerekekkel és együtt alkotnak.

A szeretet elfogadja, hogy ha gyermek van egy családban, akkor minden dupla annyi ideig tart és nem lehet csak úgy elrohanni otthonról - de nem is kell.

A szeretet nem örül a rosszalkodásnak, de együtt örül az apró sikerekkel.

A szeretet példát mutat, mielőtt fenyítene és sarokba állítana.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

Az átalvatlan hónapok gyorsan elmúlnak, a dackorszak hamar véget ér, a hajnalban odabújó gyerek, a bepisilés, a cumizás és a többi apró-cseprő probléma hamar elillan, de az egymásba vetett bizalom és a szeretet mindig megmarad.

(Vida Ágnes, Kismamablog)

HarmatiGyongyi•  2021. április 22. 13:07

Szentgyörgyi Albert: Ötödik ima: A Föld

Szentgyörgyi Albert: Ötödik ima: A Föld

Uram!
Azért adtad a Földet, hogy rajta éljünk,
Megmondhatatlan kincseket halmoztál bensejébe,
Képessé tettél rá, hogy értsük alkotásod,
Könnyítsük munkánkat, megfékezzük az éhezést, a kórt.

Mi meg azért ássuk ki a kincseket, hogy
Elherdáljuk félelmes, pusztító eszközökre,
Leromboljuk velük, mit mások építettek,
És végül ellenünk forduljanak.

Isten! Add, hogy a teremtésben társaiddá legyünk,

Hogy megértsük és tovább jobbítsuk tetteid,

Hogy itt, glóbuszunkon biztos otthonra leljen

A jólét, boldogság és a harmónia.

Részlet a Psalmus Humanus és hat ima c. verséből...
A többi ima ezen a linken olvasható:
https://abekessegszigete.blogspot.com/2017/09/szentgyorgyi-albert-psalmus-humanus-es.html
Nagyrápolti Szent-Györgyi Albert (1893-1986) Nobel-díjas magyar orvos, biokémikus, a magyar, a szovjet és az amerikai tudományos akadémia tagja, nemzetgyűlési képviselő. A Szent-Györgyi Albert-díj névadója.

HarmatiGyongyi•  2021. április 15. 19:07

Titanic-katasztrófa, 1912. ápr.15.-én....

Az RMS Titanic óceánjáró luxushajó 1912. április 15.-én süllyedt el az első útján.....

„Be kell ültetni őket a csónakokba! Mindet be kell ültetni a csónakokba!”

Ahogy a már elcsépelt mondás tartja, „egy süllyedő hajón nincs ateista”.

A Titanic katasztrófa egyik túlélője Archibald Gracie IV., egy jómódú, alabamai születésű skót-amerikai volt – egyúttal ő a harmadik utólagos áldozat, nyolc hónappal későbbi halálát ugyanis a katasztrófa átélése következtében létrejött komplikációk okozták.

Sokat lehetne írni róla, magáról is – akár csak arról a momentumról, hogy milyen lehetett úgy élni át ezt a hajókatasztrófát, hogy mikor legutóbb kilenc évvel korábban a családjával együtt Európában jártak, Párizsban egy tragikus liftbalesetben meghalt a nagyobbik, 12 éves lánya, és azóta először ekkor vágott neki ismét az európai útnak, onnan tartott haza –, vagy magának a katasztrófának a tanulságokban gazdag lefolyásáról, melynek ő volt az egyik legrészletesebb leírást nyújtó túlélője.

Jónéhány életrajzi adat a rendelkezésünkre áll Gracie-ről, mégis azt mondom, nem tudom, milyen ember volt Archibald Gracie egyébként, „békeidőben”, vagy a többiek, akikről ír. Ugyanakkor mégsem tudja az ember kiverni a fejéből:

- Milyen ember lehetett az, aki, mihelyt felismeri, hogy az óceán közepén süllyedni kezd a hajójuk, minden erőfeszítése (barátjával együtt) arra összpontosul, hogy kivétel nélkül minden embert, akit a hajón találtak – kezdve a nőkkel és a gyerekekkel –, beültessenek a mentőcsónakokba. És nem, nem ültek be utánuk az utolsóba, hanem elmentek plédekért és takarókért, melyek később életmentőnek bizonyultak;

- Milyen ember lehetett az, aki miközben segít a másodtisztnek az összecsukható csónakok kiszabadításában, eszébe sem jut bármelyikbe beülni, hanem küzd a következő csónakkal tovább, amíg le nem sodorja az ár, és fel nem kapaszkodik az egyik felborult csónak tetejére;

- Milyen emberek lehettek azok, akik feljőve az alsó fedélzetekből, és szembesülve azzal, hogy már csak az a négy összecsukható mentőcsónak van magasan rögzítve – ha egyáltalán le tudják szerelni (nem tudták) –, mind ott álltak, férfiak, nők is, fiatalok és idősek is, és senki egyetlen kétségbeesett hangot, sikolyt, jajszót nem adott ki, kétségtelenül szembesülve a biztos véggel;

- Milyen ember lehetett az a nyolc zenész, akik lényegében az utolsó pillanatig játszották a hatalmas tömegnek a „Hadd menjek, Istenem, mindig feléd” kezdetű éneket, önként lemondva a menekülés lehetőségéről is;

- Milyen emberek lehetek azok az úszók, akik megpróbálták megközelíteni a dugig megtömött mentőcsónakokat, majd mikor azok – a saját védelmükben – távolabb eveztek, egyetlen rossz szót, átkot nem mondtak rájuk, egyetlen esetben sem;

- Milyen ember lehetett az a vízben úszó férfi, aki, mikor látta, hogy az egyetlen elérhető (szintén teli) csónak távolodni kezd tőle, lassított tempóján, és erős hangján utánuk kiáltott: „Jól van, fiúk, sok szerencsét, Isten áldjon benneteket!”

- Milyen lehetett Archibald Gracie, aki amikor nyolc hónappal a tragédia után halálos ágyán feküdt, ezek voltak az utolsó mondatai: „Be kell ültetni őket a csónakokba! Mindet be kell ültetni a csónakokba!”

Ahogy mondás tartja, „egy süllyedő hajón nincs ateista”.

…De miért,
miért, miért, miért kell hozzá egy süllyedő hajó?

Szerző: Bóka Vera





HarmatiGyongyi•  2021. április 11. 09:47

József Attila: A kutya (A magyar költészet napja)

József Attila: A kutya...

  



Oly lompos volt és lucskos,
A szőre sárga láng,
Éhségtől karcsú,
Vágytól girhes,
Szomorú derekáról
Messze lobogott
A hűvös éji szél.
Futott, könyörgött.
Tömött, sóhajtó templomok
Laktak a szemében
S kenyérhéját, miegymást
Keresgélt. 

Úgy megsajnáltam, mintha
Belőlem szaladt volna
Elő szegény kutya.
S a világból nyüvötten
Ekkor mindent láttam ott. 

Lefekszünk, mert így kell,
Mert lefektet az este
S elalszunk, mert elaltat
Végül a nyomorúság.
De elalvás előtt még,
Feküdvén, mint a város,
Fáradtság, tisztaság
Hűs boltja alatt némán,
Egyszer csak előbúvik
Nappali rejtekéből,
Belőlünk,
Az az oly-igen éhes,
Lompos, lucskos kutya
És Istenhulladékot,
Istendarabkákat
Keresgél.
 

1924 első fele

József Attila (1905-1937), Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hiszen félárva gyermekként ifjúsága tele volt lemondással és brutalitással, felnőttként pedig szembesülnie kellett a meg nem értéssel.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom