Ravatal

ezust láncon húzom fel a keresztem
nyakamba akasztom
talán jobb is ha nem látom
jobb is ha nem szeretem

a nosztalgia lassan lassan megol
pedig mégcsak alig múltam 20
olyan is fáj ami nem is volt
Nincs is reális múlt

visszasírok olyan éveket
amikre egyáltalán nem is emlékezhetek
valahogy a régiben van egy hamis béke
valahogy akkor sargabb volt a fénye

a filmes kamera máshogy vette a pillanatokat
fekete fehérben lassabban mulhattak
a percek a másodpercek
hamis tudom h hamis de örökké menekulhetek

Mindaddig amíg nyakamba a keresztem
csak segíts segíts énnekem
mert gyenge vagyok gyengén pislakol
szinte már csak csúfol
a szomszéd ablaka

ha gyenge vagyok mindig rád vágyom
ha gyenge vagy mindig odébb rúgtál
arrébb arrébb száll
lehetnék már egészséges már
tovises rozsaszal
elhervadtal elhervadtal végre már?

hiányzik az a sötét sarok
ahol önmagam lehettem
amikor befelé fordultam
magam láthattam

hiányzik úgy sok minden
a nyári artalmatlansag
amikor még nem az elázott alkohol
szagú volt másnap a hajad

amikor még egy csóktol is remegtem
amikor még számított h kimondjuk h szeretlek
amikor eliteltelek azért ami mostmar a mindennapom
hogy hogy lehettem ilyen gyenge h mindezt hagyom

hiányzik h hanykolodjak egy hajon
h megfordulj de soha ne gyere vissza
h minden ugyanúgy de mégis máshogy
hiányzik h vmi vissza vezessen magamhoz

mert egyfolytában úgy érzem h elvesztem
eltévedtem az életben
és megjobban a saját fejemben
már nem látom melyik a helyes válasz
mindenathuzva ötször
bekarikaznalak
megegyszer helyesen
többször esküszöm nem lesem
hamisan másról
és nem javítok magam után sem
igyekszem..

mindig ezt mondtam
pedig igazán soha sem igyekezhettem
hiszen annyira függő voltam
a szívemben
nem is lehettél volna te sohasem a részesem

hiányzott belőlünk a lényeg
a fények
a szomszéd ablakából hívogatoak
de csak mert nem tudjuk h ravataloznak
éppen ravataloznak