Fehér fagyöngy

Itt vagyunk Decemberben

Eme hónap vénemberében,

És látható

Le nem koptatható

Növénye

S fáknak fekélye.

Ott van az igazság

Mely ugyan nagy gazság,

De nyáron nem látszik

Lombkoronán

De őszkor látható

Minden beteg fán.

Az élősködő

Mely igaz hogy egyedül

Hegedülő

De ugyan vígan élő

Keserítő.

Mely fa alvásával

Gyökereinek mélyre

Vonulásával

Még jobban életet szippant

S majd megroppant.

A fa tavaszig álmodik

imádkozik

Álmában lármázik

Forgolódik

S fel kell,

És virágzásnak

Indul fel.

Fának átka

Növénynek mámora

Avagy kóbor állat

Szerencséje,

Embernek szomorú cserjéje.