Krisztinka blogja

A templom körül sétáltam.  A "Miatyánk"
nagyon meglepett. Ima volt az ajkamon,
rég nem mondtam el Neked. Ha a bánatom sűrű,
Veled beszélgetek. Igen, van ez így néha. Nagyon
érzékeny vagyok és mélyre lök az emberi rossz.
Hol Vagy? Kértem, a szívem dobogjon lassabban.
Eljöttem megint, ajtódon milyen nehéz a fényes kilincs,
és bent alig fűtenek, mégis nagyon melegem van.
Igen,tegeződünk. Akkor is, ha hangosan szidlak.
Talán párszor udvariatlan vendég vagyok Nálad,
Mama is udvariatlan volt, nem látogatott
meg Téged itt, mert lelkében hitte a házad.
Kilencvennégy évig élt, de hite alább sose hagyott,
esténként minden nap imádkozott. Én tiltakozom.
Évente pár nap. Szerinte, maga a jóság vagy. Szerintem,
büntető bíró, vagy parancsnok. A lángot Fiadnak gyújtom,
szívemből. Megfeszítették és Te hagytad. Nincs igazság
és sosem volt. Milyen csend van Nálad és nyugalom.
Istenem,de régen volt. Hogy is mondta Mama ha vigasztalt?
"No bújj ide, hadd el no, ne ríjjá kicsi angyalom."

Azt hittem, hogy szállok.
Tündöklő kék égen,
rózsaszín az éden.
Fehér felhőn álmok-
szirmok szerte széjjel.
Koszorúba fontál-
mert végtelent formál-
magadénak érzel.
Bontsd ki a kötésed,
eressz széllel szállni.
Újra be tudsz fogni,
ahogyan én téged.
Tégelyembe teszlek,
mézembe mártalak,
de le sose zárlak
és össze se törlek.

Apám kertje hazug.
Ismerős benne minden
virágszirom közti zug.
Halhatatlan az Isten,
mert a teremtés az élet.
Apám is ültetett magot.
A lugas belőle egy részlet,
és én is az vagyok.
A rózsái színesen élnek,
illatoznak és boldogok,
de titkon várva hátra néznek,
ha a kiskapu csikorog.
 

Leoltom a lámpát, mert néha jó nem meglátni. Vannak tények
a sötétben is. Ha akarom, ha nem úgyis bejönnek a fények
és akkor talán megtudom,hogy ki és mi is a lényeg, ami
habár csillag, lehet jelen időben a múltból jött pillanatnyi
érzékcsalódásban még élő villanás a Földön, de az Űrben halott
fekete folt vagy az is csak volt. Így láttam egyszer sokáig csillagot.
Volt érzelmekből jött még, görbén de nem lehajolva hozzám. Eljutott
földemig a csillogás, ami szerelem volt rég... aztán kihunyt mert elkopott.

Ha virág lenne Jolán
 egy fekete tulipán