Krisztinka blogja

Krisztinka•  2021. október 2. 20:05

Apuka, látod?

Sárgul a kertem de nyílik még a rózsa,

mindig Apám jut eszembe róla. 

Talán lát engem onnan fentről, 

látja, nem félek már a csendtől. 

De csak annyit mondok: Apuka, látod, 

rózsával ültetném tele a világot. 

Persze Őt rózsák nélkül is érzem, 

itt van velem és annyiféleképpen.

Krisztinka•  2021. október 2. 11:36

Vadszőlő

Vadszőlő bámul szerte - széjjel, 

rőt ruháját elhagyta tegnap éjjel.

Az őszi szél volt benne a ludas, 

vadul táncolt vele a lugas. 

Egyre hevesebb lett a szél sodra,

lobogott, libbent levelei fodra. 

Most fekete szemeivel kábán pillog, 

mindnek csücskében pára csillog. 

Vigaszul halvány csókot kap a naptól, 

s szipogja: lesz új ruhám tavasztól. 

Krisztinka•  2021. szeptember 29. 07:00

Vele csak a baj van

Tegnap majd kiugrott,

Repesett, mocorgott.

Mondtam neki: nyugi,

mi ez a nagy bugi?

Ma is kibírhatatlan,

vele csak a baj van!

Ugrabugrál, szertelen,

dörömböl és féktelen.

Kattog mint az óra,

nem hallgat a szóra.

Bezárul, kitárul mint az ablak,

ha szomorú akkor szaggat.

- Elég, nincs türelmem hozzád!

Ezután mint ki jól végezte dolgát,

most itt csücsül szép szelíden,

csak azért mert nyakon csíptem.

Sosem tart sokáig, hogy ilyen,

Ő az én madárszárnyú szívem.

Krisztinka•  2021. szeptember 25. 18:10

Simlis, színes és sármos

Fűben és fában

Indián nyár van

Szőlő szem pereg

Számban must pezseg

Égi karnison

Esőcske sifon

Gyöngy fényű függöny

Rőt szagos bükköny

Küzd fel az égig

Nem jut csak félig

Abban a hitben

Pillangó libben

Homályos sárga

Terád is várva

Napocska kukkol

Még nyárért drukkol

Fél ő is mint te

Az üzenete

Neked szól figyelj

Ez az égi jel

Klassz ám az ősz is

Huncut és simlis

Színes és sármos

Tuti nem káros

Az évek mennek

Mondhatnám rendnek

Majd egyszer télen

Tovább mesélem






Krisztinka•  2021. július 13. 18:42

Feléd szalad

Már tanulja újra megélni a csendet, 

a madárcsicsergést sokkal jobban. 

Fest és nem rak színeiben rendet, 

a fekete olykor még szemébe koppan. 

Tudod, naiv azt hiszi már helyén van,

de néha ő is jól tudja mindhiába

hiszi, hogy hűlt helyén egy pillantásnak

fölmelegszik majd hiánya. Hiánya

folyó könny - kiszakít, felenged. 

Lehet sírni ezért és másért is,

hol fagyaszt, hol melenget, 

sóhajokba fojtva magát is. 

Eltitkolja, ha mondják: Még

mindig? Azt hiszi sírni se merhet, 

tagad, szemlesütve ha szembesül

és elfojtva viszi az élet rendje terhet. 

Meztelen talpa újra selymes füvön jár, 

ágakon kismadarak ringanak. 

Szoros kis kontya a kapuban kibomlik, 

az est is megtorpan ahogy feléd szalad. 

 

 

 

 

 

 

 

 


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom