Veled

Krisztinka•  2017. október 28. 11:37

Veled az erdőn már túl járok,

Nőnek még belőlem ábrándok, 

Bár égig érők, vadulni szelídek, 

Szunnyadnak mint elnyugvó rügyek.

Bent nyílik ki ölelni a csend, 

Szirmokra hullik körém a rend,

Talpam alá bújnak a színek, 

Ezek mind mi vagyunk, el nem veszítlek, 

Elringatsz majd halkulni lágyan, 

Hiszek a soha elmúlásban. 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Molnar-Jolan2017. október 28. 23:03

Szép, finom líra.

Krisztinka2017. október 28. 17:52

@Bugatti350: Ez jó:)... köszönöm!

Krisztinka2017. október 28. 17:51

@skary: nem vittem... gyütt:)

Krisztinka2017. október 28. 17:50

@Rozella: hinni kell, mert az nem lehet, hogy csak úgy nyissz és vége:)

Krisztinka2017. október 28. 17:49

@pisztrang: :)

Bugatti3502017. október 28. 14:51

Szép gondolatodban osztozom az utolsó soroddal! :)Gratulálok!

skary2017. október 28. 13:55

jah evitted a zerdőbe :)

Rozella2017. október 28. 12:02

Nagyon szép!! / én is hiszek benne.../

pisztrang2017. október 28. 11:56

Ez jó....!😀