Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Úton vagyok
Krisztinka• 2015. október 26. 12:53
Nem tanultam meg lezárni
birtoklásom magányait,
gyűjtögetek, hisz a bármi
valamire még jó lehet.
Kacatok közt lábujjhegyen,
kincseket kutatva járok,
úttalan a múlt, úton vagyok jelen,
s amit találok mindig felveszem.
Építenem kellene apró kövekből
sírokat, temetni horzsolást,
elmúlást, kínokat és versekből
fonni rá koszorút jelnek.
Néha robognék arra csak, mint idegen.
Pillanat alatt elsuhannék
egy nagyot sóhajtva - ó Istenem,
mennyi síremlék van az útszéleken.
Krisztinka2015. október 27. 12:41
@Rozella: @Molnar-Jolan: @Sea_Miller: @BakosErika: @skary: Köszi, hogy jöttetek:)
skary2015. október 26. 19:16
sok
BakosErika2015. október 26. 16:51
Nem tanultam meg lezárni
birtoklásom magányait.
Gyűjtögetek, hisz a bármi
valamire még jó lehet....
Nagyszerű vers.
Törölt tag2015. október 26. 15:41
Törölt hozzászólás.
Molnar-Jolan2015. október 26. 13:35
"Gyűjtögetek, hisz a bármi
valamire még jó lehet.
Kacatok közt lábujjhegyen,
kincseket kutatva járok.
Úttalan a múlt, úton vagyok jelen..."
Rozella2015. október 26. 13:31
Van bizony!... úton útfélen. Szép lenne a koszorúd, de inkább ne a múltra tedd, legyél jelen ! :)