Szerelem

Krisztinka•  2015. április 20. 14:23

Kifutottam a változásokból,
mint édes tej hófehér habja.
Forráspontom valami okból,
apránként csökkent dermedés fokra.
Mint kihűlő vulkáni kőzet,
lassan kúszik egy fekete kobra.
Elhidegült. Felismerem magam,
téged marlak meg kegyetlenül,
és veled gyógyulok újjá. Lázasan.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Krisztinka2015. április 22. 09:57

tégöd @skary: ááádehogy:)

skary2015. április 21. 14:42

azé mög né marjáá :)

Krisztinka2015. április 21. 14:42

@Molnar-Jolan: (¤.¤)

Krisztinka2015. április 21. 14:41

@Ametisz: :D

Krisztinka2015. április 21. 14:41

@Rozella: hihi...az, eredendő

Krisztinka2015. április 21. 14:40

@pisztrang: :)

Krisztinka2015. április 21. 14:40

@Mikijozsa: Na de már:)

Krisztinka2015. április 21. 14:39

@skary: jah há:)

Molnar-Jolan2015. április 20. 23:08

:-)

Ametisz2015. április 20. 21:15

Fantasztikus verseket írsz!!! ....és tetszik ahogy kavircol a gondolatvonalad! :)

Rozella2015. április 20. 19:35

Eredeti ( vagy eredendő...) mindenképp! :)

pisztrang2015. április 20. 18:23

😃

Mikijozsa2015. április 20. 15:32

"téged marlak meg..." Na, ne már ! :)

skary2015. április 20. 15:04

jah