nem vagyok foltozható

Krisztinka•  2014. november 10. 16:24

Felnőttem. Megmondom, meg nem mondom már ki.
De nagy vagyok! Félárván. Kimondom: maholnap
tettek igazán öreggé a dolgok. A halál ok, Istentől baki.
Gyerek voltam míg Apám is élt. A halál szűkre szab,
szeretetet felez,mert a Földön itt csak az enyém maradt
meg. Tekintetét, tenyerét Apámmal vitte az elmúlás. Simogató
volt a szeretet kettőnknek. Nélküle mi? Az, ami félbeszakadt.
Elszakadtunk és már tudom,hogy nem vagyok foltozható.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pisztrang2014. november 12. 17:51

Az Istentől sok más is baki, de a halál nem.Valahol mindenki árva..., de az emlékek megmaradnak... :)

Krisztinka2014. november 11. 20:12

@Molnar-Jolan: Joli...én leírom ahogy jön,mert jó ez..mármint írni...de olyan fura visszaolvasni magamnak...talán azért mert ez az énem elbújt darabjából szól ki..vagy mi...úgy érzem tele van szünettel és,hogy az egész fura..ki nem merném jelenteni,hogy ez vers. És Te azt írtad remeklés...én meg persze jól elhiszem:)

Krisztinka2014. november 11. 19:36

@Mamamaci40: most így hiszem és azt gondolom,hogy ami az enyém az megmarad, de az emlék csak emlék és kézzel soha többé nem fogható...szóval ezért befoltozhatatlan a hiány...

Krisztinka2014. november 11. 19:32

@skary: tom,hogy bölcs vagy:D

Krisztinka2014. november 11. 19:05

@Sea_Miller: vannak hiányok amelyek míg élünk hiányok maradnak...én is ölellek:)

Molnar-Jolan2014. november 11. 08:06

Remeklés!

Mamamaci402014. november 11. 04:49

remélem, Te is csak most hiszed így...jót írtál!

skary2014. november 11. 04:13

tod ha nem hát nem..akkor vesznek újat :)

Törölt tag2014. november 10. 20:58

Törölt hozzászólás.