Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Most kicsit én is meghalok
Krisztinka• 2014. október 29. 12:10
Mint kopaszra nyírt meztelen rabok,
széltől görnyedve,egyenes sorokban állnak,
az ég felé kapar kérges kezük, mintha szabadulnának.
Szomorú az erdő,vele én is az vagyok,
büszke derekára hajnalban széles abroncsot vert a köd,
milyen félelmetes ahogy füstje körötte hömpölyög.
Most kicsit én is meghalok,
és majd télen engem is betakar a hófehér halotti lepel,
ha feltámadunk,a Nap imája virágot hoz, mellénk térdepel.
Krisztinka2014. október 30. 18:21
@nyilas: Köszönöm:)
Krisztinka2014. október 30. 18:21
@erzsebet10: Igen,biztos:) Köszönöm!
Törölt tag2014. október 30. 17:23
Törölt hozzászólás.
erzsebet102014. október 30. 16:06
Nagyon szép lett a vers és tavaszra biztos jön a remény!
Krisztinka2014. október 30. 16:01
@Kicsikinga: :)
Krisztinka2014. október 30. 16:01
@petruchio: Igenis, értettem Kapitány úr:)
Krisztinka2014. október 30. 15:59
@skary: ..az
Kicsikinga2014. október 30. 10:44
Egy csodaverset olvastam!!!!!!!!!!!!!
petruchio2014. október 30. 09:06
kicsit se halj meg....értve?
skary2014. október 29. 12:25
jah