Meztelen

Krisztinka•  2020. december 13. 09:53  •  olvasva: 149

Meztelen talpam alatt mezsgye. 

Álom és ébrenlét között 

sétálok fel-le s rajtam egy

régi pulóver színes és kötött. 

Egy szála elszakadt egy napon, 

beleakadt a halál rozsdás éle. 

Fonalát gombolygatom, 

most vissza-vissza térve. 

Nem felejtettem el a fordítottat, 

de most mégis csak simát kötök. 

Ahol majd nem futnak le a szemek, 

könnycseppként a szívem fölött. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Krisztinka2020. december 28. 10:22

@955kondoros: Köszönöm, viszont kívánom🥂🎇

Krisztinka2020. december 28. 10:22

@Molnar-Jolan: ❤️

Krisztinka2020. december 28. 10:21

@csillogo: ❤️

955kondoros2020. december 27. 12:23

Nagyon tetszik!!Boldog Új Évet Kívánok szeretettel: András

Molnar-Jolan2020. december 27. 11:42

Pókszál-finom, érzékeny vers.

csillogo2020. december 25. 18:30

szép

Mikijozsa2020. december 14. 11:40

@Krisztinka: köszi a választ :)

Krisztinka2020. december 13. 21:10

@SzaipIstvanne: Köszönöm Marika:)

Krisztinka2020. december 13. 21:08

@Mikijozsa: ha az érzelmek pályán gördülnek akkor valóban nem fordított de nem is sima:)

Krisztinka2020. december 13. 21:06

@Rozella: édes vagy Róza...már mi itt sok mindent látunk egymásból:)

Krisztinka2020. december 13. 21:04

@miriam: A halál közelsége, a hiány stb. az csinál ilyet...

Krisztinka2020. december 13. 21:02

@skary: amikor ilyen pontocskásan csendben vagy akkor a pontocskák beszélnek, köszönöm :)

Krisztinka2020. december 13. 20:57

@BakosErika: Én is ölellek Erika😊

Krisztinka2020. december 13. 20:56

Milyen szépen érted kedves @negyvenkilenc:, nagyon szépen köszönöm ezt az igazán értékes kommentet🤗💛

SzaipIstvanne2020. december 13. 18:56

"Nem felejtem el a fordítottat,
de most mégis csak simát kötök.
Ahol majd nem futnak le a szemek,
könnycseppként a szívem fölött." E sorokat nem lehet, szabad
elfelejteni az olvasójának.

Mikijozsa2020. december 13. 17:03

sima és nem fordított energiapálya lehet

Rozella2020. december 13. 15:06

Látom az angyalodat...:) és olvasom a szíved "sima" és legördülő sorait...

miriam2020. december 13. 14:00

elgondolkodtató e megírt fájdalom...

skary2020. december 13. 13:16

...

BakosErika2020. december 13. 13:16

Megérintő....
Ölellek szeretettel.

negyvenkilenc2020. december 13. 12:29

Vannak dolgok, amik csak megtörténnek. Mintha átmennénk az erdőn, nap nap után, de minden útról nem térhetünk meg sértetlen. Belénk akad egy tüske és felsért. Az a régi színes pulóver már nem lesz olyan soha, más talán észre sem veszi, de mi meg tudjuk mutatni azt a rojtot, hiába javítottuk, velünk marad már örökre. Ilyenn ez a vers, nincs benne harag, elmunkál a veszteséggel s halk szemérmesen pillantást enged a fájdalomra.
A fájdalom meztelen.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom