Létrán áll

Az álomfalak leomlanak
de a szív új téglákat éget
és cipeli lélek habarcsnak
a benne rejlő mindenséget,
 
emlékek salétromos nyomán
néha kiütnek elmúlt évek
és a rég megkopott létra fokán
a gondolatok vissza lépnek,

gyógyult tenyerével símogat
kibomlott vakolat darabot
és letűnt időket tapogat
amit már maga mögött hagyott,

rámázol pár színes réteget
az érzelem ecset így pingál
és hazudik más időt más teret
a létének támasztott létránál.