letagadnám...

Ég

a láng
homályos
fénysugara
szépen
élőn
lüktető ívben izzó
tüzes bársonyban
sóhajok szárnyán
megrezzenti még a
szám szélére bújó
gyászban remegést
sápadt arcom falán
a bennem parázsló
örök gyermeki szó
érted sikongva kiált
sejtjeim éles sarkán
megbúvó követelés
térdepel kukoricán s
halkan elsercen egy
titok könnycseppben-árnyékát is letagadnám hisz
azt kérted de nyomát törölve szemembe mar újra és újra gyertyafényes hiányod.