Koldul bennem a múlt

Krisztinka•  2013. november 10. 12:56


Messze nézek,
koldul bennem a múlt,
tenyerét lefelé tartja,
amit beletettem kihullt.
Lábam előtt,
szétszórt apró kincseim,
nyomukba lépek lassan,
velem sétálnak éveim.
Játszani kell,
a jövőt sóvárogva kikacagni,
mit hoz a majdani koldus,
úgysem lehet tudni.
Érteni kéne,
megérteni annyi mindent,
nem tagadni csak,
hinni akár a lehetetlent.
Messze nézek,
valami lesz ott tudom,
magamba zárom a múltam,
és mégis elhagyom.
 
 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Krisztinka2013. november 11. 19:35

s=r

Krisztinka2013. november 11. 19:24

@beam: Neked is köszönöm,téged más olvastalak ám többször is..csak csendben:)

Krisztinka2013. november 11. 18:57

@bakonyiili: Köszönöm:)

beam2013. november 11. 04:28

Szép...

bakonyiili2013. november 10. 21:59

Szép gondolatok, jól felépítetted!
Szeretettel olvastam, figyellek: Ili