Krisztinka blogja

Magamra húzom ezt az évet is nézd,
belebújok mint anyám ruhájába rég,
és magas sarkakon, piros cipőben,
tátott szívvel botladozom az időben,
az Isten se dorgál,mint tette jó anyám,
nem félti a játékban megkopott gúnyám,
itt ez a kislány még mindig én vagyok,
valahogy a sorsom gyermeknek hagyott,
szarkalábat hajt mosoly és sírás,
ringó csípőm ritmusán elmúlás méláz,
ráncaimból súlya kajánul vigyorog,
lelkemben legbelül méz ízűn átcsorog,
a múlt és jövő a jelenben én vagyok,
szemed fényében örök tavaszt hagyok,
ahogy magas sarkakon,piros cipőben
táncolok veled az örök időben.