Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Bevallom
Krisztinka• 2015. október 12. 14:41
Már csak felismeréseim vannak,
fáradt vagyok kutatni.
Soha nem bántottam fűt, fát, a holnapnak
se törtem le ágát. Annak
se nézek már utána, hogy kik, miért
és minek. Letéptem átváltoztatni
világom és bevallom; szirmait még
megszámolom: szeret vagy nem? Mért
rám jót és rosszat is az Isten,
mert az élet ilyen. Őszben hulló színeim
szőnyegét kiterítem, átlépni innen
azon, hogy nincs szinte semmi ingyen.
Kiszakadtam. Így magamnak is adtam
magam. Erdőtől is látom a fát,
sokat ölelek mert szép a világ, néha csattan,
de mindig kevés belőle ami hátra van.
Az életünk adok - kapok és teremtős játék,
apró mag benne az öröm, ereje
gyökeret ver, kérge alatt gyűrűzik ezer emlék,
mi nekem minden nap ajándék.
Én már nem vesztegetek időt,
rácsodálkozok az iramló pillanatra mert
majd újra hordom a mára már kinőtt cipőt,
mint sok-sok évvel ezelőtt, sőt
a csoda lázban, olyan magas fokon
melegít, olykor éget - ám retinámon mindig igézet.
Filmem egy belső mozivásznon fut. Vele oson
az ámulat, hogy itt vagy ott felsejlik lábnyomom,
ha gondolataimba játszani belépek,
így vagyok anyám mosolyában megint kislány,
karodban most és régen is szerelmed, megannyi réteg,
ha akarom, az egész életembe beférek.
(Fáj, hogy sokan elmentek, tudod nem is a haláltól félek,
ez ellen tenni nem lehet, nevetek és sírok ha
belső fényem megvilágít minden arcot, minden szépet
de mi lesz ha meghalok, a sötétben nem lesznek emlékek.)
Krisztinka2015. október 13. 18:21
@Molnar-Jolan: @BakosErika: köszönöm, hogy olvastátok😊
Krisztinka2015. október 13. 14:19
@skary: márrégudomhogycsudabölcsvagy😄
Krisztinka2015. október 13. 14:15
@pisztrang: karcok...na jó...évgyűrű karcok...azzal kiegyezek😉
Krisztinka2015. október 13. 14:11
@Rozella: köszönöm Róza...felvállalni...az, simán megy, a hittel olykor hadilábon állok😊 én is ölellek!
BakosErika2015. október 13. 06:08
Őszben hulló színeim
szőnyegét kiterítem, átlépni innen
azon, hogy nincs szinte semmi ingyen.
Őszinte, mély vers.
Tetszett.
Molnar-Jolan2015. október 12. 21:54
"a csoda lázban, olyan magas fokon
melegít, olykor éget - ám retinámon mindig igézet.
Filmem egy belső mozivásznon fut. Vele oson
az ámulat, hogy itt vagy ott felsejlik lábnyomom,
ha gondolataimba játszani belépek."
Nagyon mély kitárulkozás. Szép is.
skary2015. október 12. 16:38
majd lesznek mások
pisztrang2015. október 12. 15:33
Majd akkor fény lesz és megvilágít minden arcot, karcot, megannyi réteget...
Most ma van és lesz holnap és sok sok nap még.Mert még kellenek a karcok az életed gramofonjára :).
Rozella2015. október 12. 15:16
Megérintő, nagyon szép, őszinte sorok... Vallomás, szembe- és visszanézés. Sokan nem merik, - nem merjük - ezt megtenni, pedig belső vívódások nélkül nem lehetünk azok, akik valójában vagyunk. Csak hát ez egy "modern" kor és azt hisszük, hogy az őszinteség, az érzelmek felvállalása "ciki"... Ha a fényben bízni tudnánk, csak akkor nem félnénk a sötéttől... Ölelésem!
"Az életünk adok - kapok és teremtős játék,
apró mag benne az öröm, ereje
gyökeret ver, kérge alatt gyűrűzik ezer emlék,
mi nekem minden nap ajándék. "