Bekuporog

Krisztinka2021. január 8. 23:20

@Kicsikinga: 💛

Kicsikinga2020. november 4. 09:15

"Ablakot ver a hiány,
belém zörget.
Bekuporog
a szemembe.
Onnan bámul,
térdére kulcsolt karral."

Igen, ilyenkor kellene tudni állni a tekintetét, de az várat magára, jó hosszú ideig...

Krisztinka2020. október 10. 22:20

@Törölt tag: dehogy hiszlek butának, csak elmosolyodtam és azt bizony nem bántásból:) ez csak egy kedves mosoly volt

Törölt tag2020. október 10. 22:12

Törölt hozzászólás.

Krisztinka2020. október 10. 22:03

@Törölt tag: Megmosolyogtam..

Törölt tag2020. október 10. 21:11

Törölt hozzászólás.

Krisztinka2020. szeptember 30. 20:08

@Rozella: Drága Róza, én nem szeretek és nem akarok ott lenni, persze tudom, hogy egy darabig ha akarom ha nem, csak mindig oda lukadok ki.

Rozella2020. szeptember 28. 22:25

Az elvesztés fájdalma tényleg olyan, mintha az ember hirtelen egy másik világba csöppent volna... de (tapasztalatból mondom) ne félj, a gyermeki lélek otthonosan mozog ebben a világban is, sőt társaságra vágyik, bízd rá magad bátran...

Krisztinka2020. szeptember 28. 17:41

@kisspatricia: Szia Patricia, köszönöm, hogy írtál és dehogy veszem tolakodásnak. Az, hogy írogatok már az egy jó jel arra, hogy dolgozom fel a történeteket. Szívesen láttalak:)

kisspatricia2020. szeptember 28. 14:49

Nagyon szép a versed, ezt már tegnap is le akartam írni, csak valahogy tolakodásnak érzem a szavaimat most. Hisz nyílván nem nyújt ilyenkor vigaszt semmi 😔

Krisztinka2020. szeptember 28. 14:14

@Bugatti350:.. hát fura egy világot teremt ilyenkor a gyász de próbálok egyre kevesebbet ott lenni, köszönöm a kedvességed és én is ölellek.

Krisztinka2020. szeptember 28. 14:10

@Soultribe: Igen, így van szerintem is, most épp azon az úton járok.

Krisztinka2020. szeptember 28. 14:07

@Mamamaci40: Emi, részvétem. Nagyon szép gesztus, hogy szerepelni fog a könyvedben. :)

Bugatti3502020. szeptember 28. 09:10

Nagyszerű, embert is próbálón írsz a versedben, a fájdalomról... Tetszik a versed, mert őszinte értéke van és át jön az érzésed képi világa is... !
Ölelésem.

Soultribe2020. szeptember 28. 05:57

Megismerni önmagunkat, oda is vezet a gyász, fogja a kezed és bemutat annak a toporgó gyereknek is, esélyt adva a feltárásnak és megértésnek. Valahogy így vagyok vele. De az elengedés nagyon nagy feladatunk önmagában is. És muszáj megtanulnunk, mese nincs.

Mamamaci402020. szeptember 28. 05:57

Van egy aprócska csuprom, némaság van benne, abból hagyok itt. Ez most nekem nagyon... Anyám helyett anyám volt, hetek óta rettegtem a hírtől, vigaszom, hogy szavakkal rajzolt karaktere a mesekönyvemben mindig élni fog.

legland2020. szeptember 27. 21:03

@Krisztinka: a legnehezebben, szerintem is.

Krisztinka2020. szeptember 27. 19:59

@legland: a halál meg a hiány mindig nehezen kezelhető.. szerintem

Krisztinka2020. szeptember 27. 19:54

@negyvenkilenc: Neked nagyon kedves lelked van, az igazán ritka kincs, köszönöm szépen és majd próbálkozom:)

Krisztinka2020. szeptember 27. 19:50

@skary:...az jó, mert mégiscsak jó tudni, hogy másnak is

Krisztinka2020. szeptember 27. 19:46

@Mikijozsa: Miki, én nem is tudom...lehet,ha mondod:) Köszönöm.

legland2020. szeptember 27. 19:02

Ismerős az érzés: idegen...nehéz ügy, de remek vers!

negyvenkilenc2020. szeptember 27. 18:51

Árva, megtagadott gyermekségeidnek dúdolj valami kedveset, bíztatót, oszlatni a holt lelkek lázas mágiáját.... nem, nem adhatok tanácsot, csak némán állhatok. 🤍

skary2020. szeptember 27. 16:14

mint mindenkinek...

Mikijozsa2020. szeptember 27. 13:05

nagyon tetszik szabad a versed ennek ellenére érezhető ritmusa van, gratula