Anyukám a bátor

 
Talán tíz éves lehettem mikor egy éjjelen a szobám ajtaja lassan kinyílt, ezért sikítva riasztottam Édesanyámat.
- Anyukaaaa, valaki beakar jönni a szobámba, gyere ide gyorsan!!!
Jött is az én jó anyám, csak úgy döngött lába alatt a padozat a még félig sem berendezett új házunkban. Hangja szinte dörgött, villámlott, kezében a réz gyertyatartó (fél gyertyával) mint félelmetes kard csillámlott a beszűrődő hold fényében.
-........(itt a sok pont helyén valami hihetetlen hosszú és mégis egy lélekzetvételes káromkodásfélét képzeljetek el) Ki mert ide bejönni????? Isten engem úgy segéljen mentem agyonütöm!
Majd nagy elánnal felkapcsolta a villanyt...meglepetésünkre a betörő egy félénken pislogó egérke volt, pocakjánál beszorulva az ajtó alá...erősen küzdhetett a lelkem, hogy egy egész ajtót képes volt magával vontatni. Anyukám a világoskék, csipkés hálóingjében, a vállára omló rengeteg hajával, kipirult angyali arcával úgy állt ott pihegve még egy darabig mint egy igazi gyilkos amazon... aztán nagyot kacagtunk, az egérkét kiszabadítottuk és a mai napig emlegetjük a történetet:) Anyukám se előtte, sem utána, soha nem káromkodott...de én tudtam előtte is és utána is, hogy az élete árán is megvédene...