Anya hiány nyom

Krisztinka•  2020. szeptember 22. 23:31  •  olvasva: 197

Kötött egy görcsöt

onnantól törött

könnyes és ráncolt

kősziklát rám tolt

nincs Anyám nincsen

ki mondja kincsem

féltés és válasz

Ő mindig támasz

ezernyi kérdés

elképzelt jelzés

emlék és álom

ott megtalálom

itt lakik bennem

mindenben sejtem

nem hiszem hogy nincs

lakat zár kilincs

kitárul minden

ezt kell elhinnem

a lélek örök

én halált ölök

nem vagyok árva

belém van zárva 

csak lágyan szépen

már bentről nézem

nem hívom várom

bástya nem várrom

gördül a szikla

nincs utunk vissza

van út előre

búcsú nincs tőle

hónapok óta

nincs bennem óda

nem tudok sírni

nem tudok írni

Anyahiányom

újra kiásom

újra kiásom

újra kiásom

 


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Krisztinka2020. szeptember 25. 12:00

@skary: Igen valójában egyedül vagyunk a fájdalomban, betegségben is, de az ember szerette ott kell legyen mint támasz.

Krisztinka2020. szeptember 25. 10:55

@Rozella: Köszönöm Róza, ölellek.

skary2020. szeptember 25. 07:01

@Krisztinka: ezze tom nem nyugtatlak meg de a halál magányos...mindenki saját maga egyedül megy át...

Rozella2020. szeptember 25. 00:00

Drága Krisztinka,tudom, nagyon nehéz..., megértelek, átérzem. Csak egy vigaszod legyen, hogy anyukád szeretett, s szeretted amíg lehetett. Részvétem, teljes szívből ölellek.

Krisztinka2020. szeptember 24. 18:34

@szederfalu: én tudtam vele beszélni kétszer, úgy hogy azt mondta a doki, hogy nem beszél, bezárt világában van már de mikor a fiam a füléhez tette a telefont rögtön reagált mikor a hangom meghallotta mindent értett és válaszolt, sajnos legközelebb már csak az egyre jobban ziháló lélekzetét hallottam de tudom, hogy értett . Részvétem kedves Szeder , nagyon köszönöm, hogy írtál .

szederfalu2020. szeptember 24. 18:08

@Krisztinka: nekem apum ment el áprilisban úgy, hogy nem tudtam elköszönni tőle...
Nem lehetett bemenni, a telefont pedig akkor már napok óta nem vette fel. A nővér azt mondta sokat alszik... Végül csak a hívás jött hogy exitált...
Átérzem nagyon a fájdalmad.

Krisztinka2020. szeptember 24. 12:21

@skary: Igen,meghalunk de nem mindegy, hogy magányosan, méltóságunktól megfosztva vagy békében, szeretetben úgy, hogy fogja a kezünk az akit nagyon szeretünk. Köszönöm

skary2020. szeptember 24. 11:36

@Krisztinka: vannak dógok amikben nem tudunk mit tenni...möghalunk mind...részvétem

Krisztinka2020. szeptember 24. 11:17

@Bugatti350: @logosz: @Törölt tag: @szederfalu: @skary: @negyvenkilenc: @BakosErika: @Mikijozsa:

Kedvesek, ez nem is vers csak zakatolás a szívemből, köszönöm szépen, hogy elolvastátok. Elmesélem, hogy mire júniusban egy hét alatt leküzdöttem minden akadályt, levizsgáztam a suliban, kaptam szabadságot, határzárak ellenére nagyon nehezen egyik országba eltudtam repülni majd kocsival folytattam az utat haza, lettek külföldi és magyar negatív tesztjeim, felodották a tilalmat a kórházakban csak engem nem engedtek be a kórházba, mondván karanténban kéne lennem, ami nem volt helytálló, mindenki teszt nélkül, szabadon látogathatta már a szeretteit mindenféle ellenőrzés nélkül és mire nagy nehezen engedélyt szereztem én is, azelőtt éjjel Anyukám meghalt. Hozzáteszem magas vérnyomással került be, feledékenysége is volt és ezért a két hét alatt kikötözték, bepelenkázták, szondát kapott majd pedig tüdőgyulladás miatt elhunyt. A határzárak alatt hónapokig telefonon tartottam benne a lelket, organizáltam az életét, nénit fogadtam mellé mert ugye idehozni most nem tudtam a korlátozás miatt. Mindent megtettem és sikerült is de mire hazaértem, otthon a bürokratizmus, a lelketlen embertelenség legyőzött és nem tudtam mit tenni. Egy néni azt mondta, hogy kegyelem, hogy nem láttam haldokolni, a pap azt mondta, hogy nyugodjak meg mert Anyukámnak már jó...ilyenekbe kapaszkodok, próbálom elfogadni ezt az egészet...nagyon nehéz... köszönöm, hogy leírhattam Nektek.

Mikijozsa2020. szeptember 24. 10:34

ó, az édes anyai gondoskodás, de fájó ha nincs már, őszinte részvéttel

BakosErika2020. szeptember 24. 10:31

Atérzem meghajtó, egyben nagyon fájdalmas versed. 😪
Őszinte részvétem.

negyvenkilenc2020. szeptember 23. 19:08

Megható a verseď. Részvétem.

skary2020. szeptember 23. 18:40

hiányok a zélet...

szederfalu2020. szeptember 23. 18:21

Sajnálom.. :(

Törölt tag2020. szeptember 23. 11:17

Törölt hozzászólás.

logosz2020. szeptember 23. 10:19

Fájdalmad egy csodálatos verset szült! Azt mondják az idő segít... Üdv, Gábor

Bugatti3502020. szeptember 23. 09:40

Kedves kisbogáncs!
Szép és kedves versed fájdalmával osztoznék, ha megengeded... ! :( Ölelésem.
István