Saga Christi (Kalmár Kriszti) versei

Ars poetica

"Költő vagyok - mit érdekelne 
engem a költészet maga?" 
Jámbor tollam ha énekelne 
miről szólna zuhataga?

Írni nem késztet arany boltív, 
taps...Hagyd a babérkoszorút! 
Szavak csendes áriája hív, 
mi acélkeblembe szorult.

A nyelv kétélű tőr... Toll? Fegyver! 
Rajtad áll miként forgatod! 
A képzelet, mint izzó tenger 
szántja át a sivatagot!

Nagy felelősség ez, barátom, 
kézzel lelkeket öntözni, 
igazgyöngyként tudj - azt kívánom- 
szívre lágy selymet hinteni!

2017.

Múzsával a harcban

Ó,jössz-e már,te kegyelmes Múzsa?
Borulj ide a fázó keblemre
és mesélj nekem hosszan kedvemre,
hogyan szedted szavaidat gúzsba?

Te jártál Adynál,Petőfinél
és nem fogytál ki soha a szóból!
Mesélj! Ne legyen elég a jóból!
Mesélj hangosabban mindenkinél!

Adj a szónak hangot,kardot,fegyvert!
Szálljunk együtt csatába eszmékért!
Zengjünk együtt dicső diadalért!
Győzzük le azt az álnok,gaz embert!

Zengjünk hazáról,szeretetéről,
szülőföldről,hazafiasságról!
Zengjünk még szerelmi háborúról:
szomorúról,beteljesedettről!

Istenért és reményért harcoljunk!
Hódítsunk minél több területet!
Lássa világ: a lét szép is lehet!
Istenért és reményért harcoljunk!