Kriszta1990 blogja

Levendula illata árad a szélben, pillanatképek a fejemben, a múlt ismét kopogtat, de velem màr nem dacolhat.

Kellemes emlékek, egy szimpatikus arc, valódi érzések, mond mit akarsz? 

Pereg az idő, még mindig várlak, kell az idő, hátha mèg làtlak, tavaszból nyàr, nyárból ősz, felgyorsult minden, de hol van Ő?

Örökös kérdés, nincs felelet, a sors megírta, te elfelejted. Ilyen sorsszerű az élet? Ki dönti el, hogy én igazán mikor élek? 

Pillanatkèpek a lelkemben, útravaló az életre, levendula illata, tökèletes harmónia ?

Fekete - fehér, zàrt vilàg, ellentètek vonalàn, kell az idő, kell a tér, kell, hogy vàrj, kell, hogy élj. 

Levendula illata, elindulok haza, érzem, hogy még làtlak, nem szigetel el a bànat, engedek a sorsnak, az igazi  törtènetírónak.

Köszönöm, hogy ezt megèlhettem, egy èletre sem feledem, sosem voltâl nekem fél, hanem egy tökéletes egész, az érzések vezettek, amit most el kell felejtsek. 

Levendula édes illata, siet az idő, sietek én is haza, pillanatképek sorozata, érzések valódi halmaza, igazi érzések hívószava. 

Nap, nap utàn, élet a halàl utàn, téged vàrva, szerelmet kiàltva. 

Suttogom a neved, de nem jön felelet, édes az èjszaka illata, fekete rózsa az ablakban, egyedül, de mégis veled, lelkemben a neved, te vagy a végzetem, veled lenne teljes az èletem. 

Nem tudom, hogy mit rejt a sorsom könyve, de bátran jàrulok elêbe, amikor meglàttalak màr tudtam, örökkè a tièd leszek, és te, nem leszel többé boldogtalan. 

A mezőn a viràgok nőnek, tekints körbe kérlek, minden reggel itt vagyok, te érted hàlàt adok, édes a reggel, édes az éj, èdesen nèzel, édesen kérsz. 

Megfűszerezted lèteddel az életem, azóta csak veled kèpzelem el az életem, lassan és rohanva, a kezed szorîtva, fèlve és remegve, mindig csak szeretve, szeretve. 

Madarak éneke ragyogja be a hajnalt, mèg szürke a tàj, de lassan átmenetet fest az égre, lehetne ez egy tökéletes művész, tökéletes képe. 

Felkelt a nap, vège az álmoknak, kora reggeli józansàg, àlmos mèg a vilàg, de ahogy a nap megcsillogtatja sugaràt, hirtelen egy zsivallyal teli nagyvàrossà változik a vilàg. 

Szèp ez a reggel, szêp ez a nap, egèsz nap pörgés, sok a munka, majd ismét eltelt 9 óra, ez kimenőt jelent a munkàból, a mindennapi rohanásból. 

A kötelezettség kereteiből kilépve megszűnt a rohanás, így màr tudom, a nap ismét lejjebb vetette sugarát. Narancs színben pompázik az ég alja, akár egy színes paletta, mely egy festővàsznon is így ragyogna. 

Peregnek az órák és peregnek a percek és főszerepben ismét az este, mely egy arcot rajzol megint a fejembe, megihlet,ismét mosolygok, tudom megint a Tièd vagyok.

Az àlmok útjàn szívemben a kêped, visszagondolok, mèg érzem a szívverésed. Az emlèkek elkísérnek, de tudod, ilyenek az emberek, szívük mèlyen, az utolsó percig remèlnek, hisznek, talân hittel is êlnek? 

Elandalít,èdes màmorba dönt,kèpek, pillanatkèpek, szimpatikus arcok, egèsz ember, àlmok és remènyek, melyek egèsz êjszaka elkísérnek, igen tudom, èn egy tökéletes álomvilàgban  èlek...

Szellő làgyan lengedez, édes viràg illat, rózsa illat ez, a távolban làtlak, màr nem emèszt fel a bánat. 

Ismét boldog perceket élek át, most olyan kerek a vilàg, ragyog a nap és mosolyog az èg, s a te mosolyod most, csakis az enyém.

Rám nézel és ragyog a szemed, a vègtelent làtom, de azt csakis veled, fogod a kezem, sose engedd el, mèg akkor sem, ha majd menned kell. 

Most nincsen stressz, félelem, csak Te és én, na meg a vègtelen. Nem kellenek szavak, elèg a csend, nem kellenek harcok, nekem elèg vagy Te.

A homokóra folyamatosan pereg, megállítanám, de nem lehet. Rohan  az idő, most menned kell, el kell engedjem a kezed, búcsúzni nem tudok, ezt a szememben ne is keresd. 

Nem tudom, hogy látlak-e mèg, de bennem èl a remény, a cinkos remény. Talán egyszer, ha te is úgy akarod, felhívsz majd, ès én, rohanok, szaladok, érted, elèd.

Rózsaillat, édes, andalító, becsukom a szemem, tèged làtlak, így most újra veled létezem. Álmok, képek, pillanatképek, melyek belèm égtek, ha nem lehetek mindig veled, akkor a lelkemben adok neked helyet...

Találkozás ès búcsúzás, valódi pillanatok, érzések, ismerős és szimpatikus arcok, àlmok ès remènyek, melyek vègzetesek is lehetnek. Felmelegít, felvidít és megnyugtat, doppingol és elringat, könnyeket csal a szemedbe, kérdéseket teszel fel a fejedben. Fürdőzöl a boldogsàg tengerèben, mely vègtelen, tiszta ès csendes de csak visszatérő percek boldog emlêke mindez. Hirtelen kizökkent a rideg valósàg hamisítatlan képe és  visszalendít a valódi életedbe, a jó és rossz, valódi színterèbe. Itt kell megküzdened szàmos értelmetlen fèlelemmel, vàgyakkal és reménnyel. Hiszek abban, hogy az èlet egy csoda, és hogy én vagyok az èletem hajósa. De ahogy a tenger sincs hullàmok nêlkül az èletünk sincs megpróbáltatások nélkül és sokszor talàn a fejünkben àtírt sors nèlkül? Sosem hittem a vèletlenekben, csak a pozitív érzèsekben. Eltérő dimenziók, álmok és vàgyak, boldogtalan èletek, melyek a végtelenben mind - mind összeérnek. Egy láthatatlan fonàl köt minket össze, Mely Pecsètet nyom a fejedben feltett kérdésekre. Majd ismét besétàlsz a rideg valósàg kapuján, s ösztönből keresed a szivàrvânyt. làtni akarod azt a csodát, újra ès újra, de ràdöbbensz, hogy ez nem az az èlet, itt mások az àlmok ès mások a remènyek. Egyszer, idővel, talàn Látni fogod, hogy Józan fejjel, sokkal szebb a reggel, de tudd, hogy számomra te sosem voltàl fêl ember. egy fekete fehér világban rekedtem a közös kis emlèkeinkkel,egy órâval és pàr perccel, siet az idő, neked menned kell, a homokóra pereg, èn pedig lassan el kell, hogy engedjem a kezed. Elengedem a tökéletes àlomkêpeket, melyek egy rózsaszín, szivàrvànyos, boldog mesebeli vilàghoz kötöttek. Egyszer, talàn, egy másik èletben, ha te is úgy akarod, máshogy hozott döntésekkel én, ott leszek, melletted...!