Kotika blogja

Kotika•  2021. január 19. 18:03

Düh...

Bezárva ketrecben,

dühöngök kegyetlen.

Zsákban a mérge,

kihat rám örökre.


Dúlok-fúlok, de

megbocsájtok,

hisz szeretem őt.


2014.02.10.

Kotika•  2021. január 19. 17:42

Megfáradt ember

Megfáradt ember csendben,

pihenve, üldögél a fotelben.

Vidám kalandok jutnak eszébe, 

s mosolyt csalnak szemébe.


Mosolygós szemmel,

mondja kalandos életét.

Míg a kandallóban, 

el nem alszik a fény.


2015. február 9.

Kotika•  2017. november 10. 17:56

Tél kezdete

Cudar az idő,Esik az eső, húl a hó,

hol marad a jó idő.
Jó reggelt, jó reggelt,

havas a napfelkelt.

Kotika•  2017. január 28. 11:24

Az álom

A sötét éj, mely ellep,
lassan, de biztosan
bizarr megnyugvást add.
Lelkünk frissül elménk
a csodákért fohászkodik.
Szinessé válik e sötét világ,
a vágyaink megannyi képével.

Ébredéskor elfelejti álmait,
s tudomást sem vesz róla.
de amint lehet, tovább szövi vágyait.

2013.05.24.

Kotika•  2016. december 30. 21:07

Tanácstalanság

Versek a zsebembe,

ceruzáim hegyekbe.
Tollam is fogytán,
kifogást keresve,
Ür van a fejemben?


Ülök csendben,
kicsinyke szobámba,
Sajog a testem,
fáradt a lelkem,
aludni volna kedvem.


2016.08.04.