Paradicsomi töltetek

https://www.youtube.com/watch?v=nrwOCVSdUIM
Ez a film, Dan Millmann önéletrajzi könyve alapján született.
Számomra a mondanivaló mély, mögöttes, elgondolkodtató emberi, önigazoló érzelmi szegmensei a kitartással voltak azok a pontok amelyek, mint egyfajta csiszolt gyémántok hoztak egy felismerést a humor igazán merész és kedves ajándék-zsákjával, benne egyfajta spirituális misztikával, ahol megcsillan a buddhizmus arca is. Összességében örök élményt generált.
Itt vagyunk most az ünnep legbensőbb meghitt pillanatában, és létünk-lelkünk szeretet-sugarán érezzük azt a csodát ami jóérzéssel szép.
Egy-két ízcsalogató gondolat a filmből és a könyvből, mellyel kívánok mindenkinek áldott kellemes ünnepet!
" Akiket a legnehezebb szeretni, azoknak van a legnagyobb szükségük a szeretetre. "
" Az egész világ egy rejtély és semmi szükség arra, hogy kutassuk az értelmét. "
" Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem. "
" Olyan nincs, hogy semmi sem történik. "
" A világ egy iskola és az élet az egyetlen tanító. "
" Az elme szó ugyanolyan megfoghatatlan, mint a szerelem. "
" Ha ellenállsz annak ami történik veled, az agyad működésbe lép és pontosan azok a gondolatok kezdenek kínozni, melyeket te magad teremtettél meg. "
" Ha nem kapod meg amit akarsz, szenvedsz, ha megkapod amit nem akarsz, szenvedsz, sőt...ha pontosan azt kapod meg, amit akarsz, akkor is szenvedsz, mert nem tarthatod meg örökké. "

Szemed a külvilág képeit közvetíti befelé - de a lelked varázshatalma a képet átfesti és átdramatizálja.
Magadban már csak a saját félelmeiden, reményeiden, vonzalmaidon és utálatodon átszűrt " valóságot " éled meg.
Amikor velem beszélsz, belépek a lelkedbe ( te pedig az enyémbe ), és a saját varázsvilágunkban azonnal újrateremtjük egymást önmagunkban.
Ha kilépne belőlem az, akinek látlak, talán meg sem ismernéd magadat.

Müller Péter

Izgatottan ront be valaki Szókratészhez..
"Figyelj ide Szókratész! El kell neked mondanom valamit..."
"Állj meg egy kicsit." - szakította félbe a bölcs. "Azt amit te nekem mondani akarsz, átszitáltad-e már a három rostán?"
"Milyen három rostán?" - kérdezte a hírhozó elcsodálkozva.
"Igen barátom, három rostán! Nézzük csak, az amit te mondani akarsz átmegy-e a három rostán: az első rosta az IGAZSÁG. Ellenőriztél-e valóban mindent, amit el akarsz nekem mondani, hogy igaz-e?"
"Nem, én így hallottam, illetve úgy gondolom, meg azt mesélték, hogy..."
"Jó, jó, de bizonyára a második rostával már próbálkoztál: a JÓSÁG rostájával. Mindaz, amit nekem el akarsz mondani, ha nem is bizonyítottan igaz, de legalább jó és szívderítő dologról van szó?"
Tétovázva jött a válasz..."Nem, nem...sőt ellenkezőleg..."
"Hát akkor..." - szakította félbe a bölcs
"Nézzük csak a harmadik rostát: lássuk SZÜKSÉGES-e nekem ezeket a dolgokat hallanom vagy tudnom, ami téged ennyire felzaklatott?"
"Hát tulajdonképpen szükségesnek sem mondható igazán..."
"Tehát..." - mosolygott Szókratész..."ha az, amit el akarsz nekem mondani se nem igaz, se nem jó, és még ráadásul nem is szükséges, akkor felejtsd el gyorsan, és ne mérgezd vele se a magad életét, se az enyémet."

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisveréb. Imádott szállni magasan az égen. Egy nap repülés közben közvetlen fenyegetést érzett. Lenézve egy vadászt látott, aki egyenesen rá célzott. A kismadárka készen állva a menekülésre felfelé indult, csakhogy még több veszélyt látott, egy sas méregette őt egészen fentről, mint egy darab cukorkát. A verebecske nem révén választása úgy döntött, hogy elengedi, átadja Istennek az életét, teljes nyugalomban. Ebben a pillanatban egy kígyó mart a vadászba, aki elvétette a lövést eltalálva a sast, így a kis veréb megmenekült.

Vagyunk a rózsaág, nem kis fű, gyér moha,
Amit kívánunk, az csak díszelgő csoda.
Vagyunk virágbokor az égi kert ölén,
Vagyunk az isteni találkozás bora.
Mi nem patak vagyunk, hanem dagályos ár,
És felhők sem, hanem a hold tűzhomloka.
És nem betűk vagyunk, de írónád hegye -
Kard, zászló - nem hadak kisrangú harcosa.
Minket beteggé tett egy pillantás nyila
S egy hajfürt úgy befont, mint más eddig soha.