Lelkek zúzdája

Fakonorbert•  2019. december 1. 09:50

Lelkek zúzdája

     Á /suttogva szólt/ -- Andi! Nem volna jobb, ha levetnék a páncélcsizmáikat? Úgy csattogunk, mint a rosseb!

     A /suttogott/ -- Nem, Bóbita. Így átkelhetünk a Dög saván is. Ha megjelenik, megküzdünk vele. Nem féltem a sárkánytól, nem félek már tőle sem. Csak... attól, hogyha megbukok itt, örök tűz fogja szaggatni a testemet a Pokolban.

     R -- Lennie kell egy csigalépcsőnek nem messze. Egy szinttel alattam érzem a hörcsögeimet, pont alattunk vannak!

     A /Suttogott/ -- Túl szűkek a folyosók, hogy erőnk teljében érvényesülhessünk. Imádkozz, hogy ne kerüljön semmi az utunkba! /Erős hangon szólt/ -- Egy pallosnyi távolságot tartsatok egymástól! 

     Andor pallosának fényét követték, egy lazább formációt vettek fel. Óvatosan lépkedtek, a legkisebb zajt csapva. Minden sejtjükben remegtek a félelemtől.

     Ab ~ Ne érjetek a falakhoz! Nem látom tisztán, mi bújik mögöttük, de alszik, annyi biztos. Elég lesz a fegyerraktár anomáliájával elbànnotok.

     I (Fantasztikus. Bűzlök a szartól, szétmart a mocsok okádéka... Még egy sárkányt nem fogunk tudni megverni.)

     Egy "T" elágazáshoz értek. Richárd jobbra integetett két ujjával. Elfordultak jobbra. 

     Gy -- Némmár, cicik! De jó!

     G -- Cuppanj rájuk, neked való, kicsi Tücsök!

     Al -- Akármibe, hogy nem tej fog jönni belőlük. Túl szép lenne, le is táboroznék itt!

      Az organikus falakból deformálódott, lüktető női mellek lógtak végig. Andor megemelte a pallosát, megvilágítva a plafont, miből törzsnyi vastag falloszok meredeztek a föld felé. 

     J -- Az élet olyan, mint a f*szom. Nő nélkül laza, de ha megjelenik egy az életben, hirtelen k*rvára kemény lesz!

     A /röhögött bajtársaival/ -- Olyan vagy, mint a többi. Amíg húsz vagy annyi se vagy, minden nőt szeretsz. Eléred a harmincat, és már csak egyet. Mikor eléred a negyvenet, már gyűlölöd az összeset. Negyventől már visszafelé számolunk, szóval...

     I /kiáltott/ -- P*na!

     Al -- P*na?

     J /kajánul horkantott/ -- P*na, p*na, p*na!

     R /pallosát a plafonnak emelve üvöltött/ -- P*na!

     Á /Szégyenében kezébe temette az arcát/ -- Egyoldalú, primitív söpredék! Legalább a morál a helyén van... 

     K -- Ha a halál árnyékának völgyében járunk is, nem félhetünk a gonosztól. Eltemet a gondolata is, olyan erős itt, úrnőm. /gyengéden megszorongatta a nő vállát kezével/ Nem az a rendje a világnak, hogy a sötétség nyomja el a fényt. A sötétség csak a fény hiánya. /Elengedte/ -- A k*rva Sátánnak tudnia kell, hogy jövünk a valagáért. Ha férfi ő, ha nő, nekik már mindegy, annyit vesztettek már. 

     Á -- Értem már. /Pallosát plafonnak emelve kiáltott/ -- P*na!

     R /röhögött/ -- Az hát!

     Elértek a csigalépcsőhöz, egymás után masíroztak lefelé. 

     ? ~ Nicsak, kit lát a harmadik szemem? Testvér! Olyan hangosak vagytok, egy vak kutya elől se bujhatnátok el!

     Andor lerogyott, elfordultak a szemei, karjaival átfonta a fejét, felüvöltött. Richárd a pallosa hegyével apró sebet ejtett Andor vállán, így az magához tért a sokkból. Felsegítette a magához térő férfit, kinek orrából csorgani kezdett a vér. Abigél szelleme kitört, visszaparancsolta Nathan szellemét.

     Ab -- Ne engedjétek, hogy az elmétekbe férkőzzön! Féken tartom. A fegyverraktár anomáliája. 

     A ~ Nathan! Tudtam, hogy itt talállak! Mi a k*rva élet volt ez? Miért? Szeretlek, mint a testvéremet!

     N ~ Azt mondta egy hang még nagyon régen, ki kell tartanom, míg megérkeztek, de ha nem akarom a kínt, választhatok egy... Nos, könnyebb utat, mi másfele visz ugyan... De nem bántam meg. Az álmok világában élhetek, míg a testem bírja. Minden amit látok, korcs démonok, kik véget akarnak vetni az álmodásomnak. A hiperstruktúra és a Száj mindent megadna nektek! Miért küzdötök?

     A /megrázta a fejét/ -- Induljunk! Valami nem oké vele. Talán csak egy gikszer, én ismerem őt...

     Elindultak. Nathan visszaszorította Abigél szellemét. Láthatatlan csápjaival kirántotta a sor végén álló Lucius lábát. A súlyos, páncélos test előre zuhant, elsodorva magával bajtársait. Csattogva, csörögve, átkozódva bukfenceztek lefelé a csigalépcsőn. Elérték a legalját, nagy halomban egymáson heverve tértek magukhoz a sokkból.

     N ~ Megölhetnélek titeket itt és most, és örökké álmodhatnék. A körömben vagytok. Gyerünk Abi, csak egy kicsit húzd vissza magadat, amíg átvágom a nyakukat!

     Ab ~ Megfojtalak, ha kezet emelsz rájuk!

     Az egymásnak feszülő két pszichikától a falak megrengtek, elkezdtek lemorzsolódni. Abigél visszaparancsolta Nathan lelkét a szobájába újra. A fejükben visszhangzott Nathan sikolya, Abigél ugyanazt tette meg vele, mit amit ő tett Andorral. A lovagok, Andor, és Ágota nyögve felkeltek. 

     Ab ~ Ebből nem magyarázod ki magadat. Csak egy ujjal érj hozzájuk, nem lesz visszaút!

     Á -- Mindenki jól van?

     L -- Kirántotta a lábamat. Sajnálom!

     Gyula felsegítette Andort.

     A /letörölte szájáról az orra vérét/ -- Utánam! Megpróbálom lebeszélni a kiirtásunkról. (Ezt nem hiszem el! Mi történt veled, Nati?)

     R -- Az udvari bolond, Jack Nathan. Az IQ-ja veri a kétszázat, mégis megette a Száj.

     N /kínjában habogott/ ~ Mikor meghalsz, a Mennybe kerül minden lélek, mert Isten irgalmas, nem igaz? A Mennyben vagyok! Nem vehetitek el tőlem! Folt vagytok az álmomon, nem illetek bele!

     Andor futásnak eredt, a többiek kis hezitálás után utána rohantak. Ajtó nyílt előttük, elfordultak a téglák a falban.

     N ~ Gyertek csak, szívesen megosztom veletek az álmomat! Tündér nem tarthat örökké féken. ~Eressz szabadon, tards féken a pszichikádat, Abi, vagy kiégetem a lelketeket!

     Ab ~ Az elméjét teljesen felülírta a Száj. Az egyetlen szoba, amibe nem láttam bele. Vigyétek a kulcsot és futás!

     Bezárult mögöttük az ajtó. A terem közepén egy bőrtelen férfialak egy márvány keresztformára volt felfeszítve, inai és izmai a bőrével borított lüktető falakban végződtek. A falakból csövek tekeregtek a férfi testére, kanünökben végződtek, a férfi karjába pumpálták a bennük keringő átlátszó folyadékot. Mellkasának mély sebéből egy gyémánt kulcs meredezett. A katonák Andorral és Ágotával harckészültségbe feszültek. 

     N -- Nicsak, nicsak, hát te is meghaltál? Rondább a pofád, mint eddig bármikor. És... minek az a korona?

     A /kiáltott/ -- Mit akarsz tőlünk, miért támadtál meg minket?

     N -- Te mit akarsz tőlem? Jó srác voltam mindig, jó, mint te. Elviseltem, hogy a legjobb barátom dugja a nőt, kit úgy szerettem, ahogy a heroint most. /Kínjában nevetett/ -- Nem mintha nem bírtam volna cucc nélkül, de nagyban átsegített életem legpokolibb időszakán. A Katedrális... A poklom lett az álmunk, míg ti enyelegtetek. A kulcs kéne mi? Olyan jót álmodtam, egy eónt átaludtam. Beleverte a mellkasomba egy láthatatlan kéz, mikor ide kerültem, és választás elé állított. Egy eónt késtél a megszabadításommal, Andi. Már végem régen. ~ Eressz szabadon, Abigél! Az utolsó esélyetek!

     A -- Tied is a Menny, térj észhez! Mindíg, mindenből van kiút, hidd el! Velünk jöhetsz oda, ahol minden fájdalom egy sz*ros nüansznak fog tűnni! Meg kell bocsátanod nekem! Nem akarod a Mennyet? Emlékezz! Az űr nem űr lesz többé, Uránusz méretű fák állnak majd a Szférák végtelen talaján, és akkora oszlopok tartják majd az űr derült egét, mint a Jupiter... Lélegezhető levegővel telik meg a bolygók közi üresség... /Szava elakadt, sírva fakadt/ A legfényesebb csillag az űrben a végtelen rendszeresség, a Calendula szíve, a Mennyország! Örök gyermekkor! Nem erre vágytunk régen? Mi vezet téged, mi az álmod?

     N -- Neked? Megbocsátani? /Nevetett/ -- Az Istennek kéne. De minek a megbocsátás, mikor itt a heroin? Nem tudom honnan jön, nem is érdekel. Helyettesíti legnagyobb részt. Leéltem az életemet. Annyi k*rvám volt a sitten, mindegyiknek jutott egy kis rész a szerelemből, mit iránta éreztem. Azt tettem, mit akartam, szabad lettem benn. Pénz, kaja, meleg, r*ngyók, minden az enyém volt. Ha az aranylövés nem vitt volna el, köpnék rátok a magasból, mennyire kicsik vagytok. 

     A /dühében fortyogva köpte a szavakat/ -- Leszedlek onnan! 

     N -- A-a. /Fejét csóválta cöcögve/ -- Az a baj a heroinnal, hogyha megvonod tőlem, úgy fogok üvölteni a kíntól, ahogy te nem is olyan régen. /gúnyosan vigyorgott/ -- Vedd el a kulcsot, ha kell! (Alig bírok mozdulni az erődtől, Abi... Mivé lettél te is?)

     A teremben szanaszét heverő fegyverek felszálltak a levegőbe Nathan pszichikai parancsára, a páncélzatok emberalakba rendeződtek, mintha láthatatlan alakok bújtak volna beléjük, egy-egy szál fegyver a páncélkesztyűkbe lebegett. 

     N (A k*rva anyádat Abi, vonulj... már... vissza!)

     A /üvöltött/ -- Miért, Nathan? Volt egy álmunk! Nem emlékszel? Még az álmainkon is osztoztunk, egy lélek voltunk b*szódj meg!

     N -- Csak mert el akarod venni tőlem az álmomat. Már másról álmodom, egy emberibb, valóságosabb dologról, mint a Calendulának hívott akut skizofrénia. Örökké élhetek az álmaimban nélkületek. Egyszer fel kell nőni, nem gondolod? Velünk változnak az álmaink, csak egy beteg elme kapaszkodik a gyermekkor szavaiba, aranyába. Gyere, vedd el a kulcsot!

     A -- Sz*rok a kulcsra, én felnéztem rád! Olyan voltál nekem, mint az Isten most. Eljött a gyökérkezelés ideje, gyökér! A síron túl fogsz sírni, mert kezet emeltél ránk! Vége az álmdonak!

     Megpördült pallosával, félreütötte a felé pörögve szálló fegyvereket, és egyenesen Nathan felé ugrott. Az élő páncélzatok meglendültek, elválasztották egymástól Andor társaságát, mindegyikükre jutott három-három ellefél.

     A ~ Abi, maradj ki ebből!

     Ab ~ Nincs esélyetek nélkülem! Lelassítom a bábjátékát. Már darabokban lennétek.

     N -- És szerinted honnan van az ő ereje? A Száj a mestere neki is! Mind ugyanúgy végezzük, kiket felfeszítenek a keresztre. Behódolunk a Száj akaratának, és úgy van jól! Itt a Száj az Isten! 

     Andor csapását két elérepülő pallos keresztben hárította, Nathan orra előtt álltak meg a pengék.

     N /üvöltött/ -- Takarodjatok, hagyjatok álmodni!

     A -- Örökké álmodhatsz odaát velünk! 

     N -- Örökké álmodhattok itt velem.

     A bőrrel borított falakból csöves kanünök törtek elő, egyenesen Andornak. Az utolsó pillanatban ugrott hátra, beleálltak a padló bőrébe.

     Ab ~ Véget vetek ennek a rémálomnak itt, és most!

     Á ~ Abi, könyörgök ne tedd! Nem szabad, nem tudhatod, milyen veszedelemmé válhatsz!

     Ágota elhajolt a felé törő bábuk pengéi elől, egymás után zúzta széjjel sisakjaikat pallosával, mindhiába. Egyre csak hátráltak a fal felé, nem bírták a túlerőt féken tartani. Az élő páncélok átvágták Lucius páncélzatát, oldalába mart egyikük pengéje. Térdre rogyott, úgy hárította a csapásokat tovább.

     Ab ~ Nézzem, ahogy az a barom egyet is kivegyen közületek? Melyiket szeretnéd, hogy meghaljon? Válassz, talán te leszel a következő! Elvesztettük, olyan sötét a pszíje, nem merem közel engedni hozzátok! 

     N -- Sötét? Csak más. Miért baj, hogy megválogatom, mit eszem? A sitten rákattantam az emberhúsra, a legfinomabb állat az összes közül! Az én álmom húsból van és vérből! Alig várom, hogy megkóstoljalak titeket! Megemésztem és kisz*rom az irántatok érzett érzelmeimet!

     Ab ~ Hazudni látom megtanultál a börtönben. Nem tudom elképzelni rólad. Bármit megtennél, hogy bemocskold a közös emlékeinket, igaz? Csak tudnám miért!

     Abigél pszichikai parancsára az élő páncélzatok elemelkedtek a földtől. Csikorogva összegyűrődtek, a terem közepén a levegőben magasan hatalmas vasgombócot kezdtek alkotni, ahogy egymásba csapódtak.

     N ~ Mert húsból van az álmom, egy végtelen orgiáról álmodom, hol a fájdalmat a kéj szorítja vissza!

     Ab ~ Andi! Húzz el onnan! Majd a Mennyben megbocsátja!

     N /Röhögve suttogott/ -- Tizenegy egy ellen? /Üvöltött/ -- Annál nagyobb móka, férgek, én így szeretem!

     A -- Férgek... /Felsírva üvöltött/ -- Testvérem voltál! 

     Abigél a pszíjével Nathan felé hajította a hatalmas vasgombócot. Andor Nathan felé ugrott. 

     Ab ~ Andi, te barom, ne! Jézusom, nem tudom megállítani!

     A lovagok és Ágota tehetetlenül nézték, ahogy a nyolc mázsás vasgombóc becsapódik. Nathan padlóból előtörő csont agyarai körbevették Andort és őt, felfogták az iradtlan erejű becsapódást, mibe belerengett az egész vár. Andor átölelte Nathan bőrtelen testét.

     A -- Mit szeretnél, hogy leszopjalak? Megteszem, csak térj észhez végre!

     N -- A te szinteddel bohóckodj, öcsi! A következővel bevégzed.

     A -- Én tudom, hogy ott vagy belül valahol! Ehetsz embert, akkor is a testvérem maradsz, akkor majd együtt eszünk emberhúst!

     Kitépkedte belőle a kábítószert szállító csöveket. Nathan felüvöltött félelmében. Bal karját elszabadította a keresztről, tenyeréből csontja kitört, Andort hasba döfte, a hátán jött ki. Pallosaival levágta Andor lábait tőből.

     A -- Látom, te már a múlt vagy, a múltban élek. Valóban Ezt megtehettem volna korábban, de... 

     Andor beakasztotta ujját a kulcs karikájába.

     N -- Született harcos vagy, testvér. Ideje levedlened az ártatlanságodat, /maró gúny volt a szavában/ a Calenduláért, válj harcossá végre! 

     A /vért köpött fel vastagon/ -- A tízparancsolat, te kutya! Az egyik oldalon... /vért okádott/ --...ne légy féreg. A másikon, légy ember. Ennyit kellett volna... Megtanulnod, és a Mennybe mész. Ne kívánd más asszonyát. Amíg érte... visítottál, a világ egy pontján valaki az igaz szerelmedet k*rta jobb esetben. /Vért köhögött fel/ Hol voltál, mikor atvágták Ági nyakát? A tied is lehetett volna!

     N -- Miért legyek a Menny rabszolgája, mikor a Pokolba legendaként mehetek le?

     Nathan kitépte a kulcsot a szívéből, beborította őket fröccsenő vére. Andor szívébe vágta. Szellemével felemelte a levegőbe a vonagló torzót.

     A /habogott kábulatában/ -- Ez a hely a Katedrális. Akkora madarak köröznek felette, mint Simurgh. Angyalok őrzik, és két gyűrű nyitja a hatalmas kaput, mit kinőttek a kezeitek. Mindig puha földön jártak azok a lábak, az oltárnál van a Menny bejárata... Bemocskoltátok az álmunkat, ki tudja hányan vagytok még itt... De megbocsátok. Az ártatlanságomért.

     N /habzó szájjal üvöltött/ -- Nem, te kutya! Halott az az álom, a kábítószer is valóságosabb, mint az ártatlanság utáni sóvárgás! Mivel magyarázod, hogy úgy szűköltem a lelkem fájdalmától, mint egy vajúdó korcs kutya?

     Andor testét apró cafatokra tépte a levegőben szellemével, szétszórta a lovagokra, mindenkinek jutott belőle egy kis darab. Nathan üvöltött kínjában, a padlóból és a falakból csontjai előtörtek, hatalmas szájak formálódtak a bőrrel borított falakból. Lucus lerogyott a vérveszteségtől. A lovagok és Ágota Nathan felé rohamoztak, átvágva magukat a mindenhonnét előtörő csontnyúlványokon. 

     Ab ~ Felnőttünk nélküled. Továbblépünk újra, nélküled! Találj magadnak olyan mocskos r*ngyót, mint amilyen magad is vagy! Mindent eldobtál mit az élet adhatott, a barátságunktól kezdve!

     Abigél a szellemével összezúzta a falakban acsarkodó szörnyetegszájakat, az egész termet, mintha egy papírdobozt tenné, elkezdte összegyűrni. A szájakból belsőségek és vér tolult a terembe, bokáig elárasztva a lovagokat és Ágotát.

     N ~ Tedd csak. A Száj téged ígért, hogy újra érezhetlek egyszer az életben még. Megkaptam. Talán nem is heroin volt azokban a csövekben. A kín mar. Testileg. Lelkileg. Túl gyorsan jönnek az elvonási tünetek...

     R -- Majd én véget vetek a kínodnak! 

     Richárd suhintott pallosával. A padlóból előtörő agyarak felfogták a csapást, Nathan a távoli falnak kente szellemével a lovagot. Egymás után rohamoztak felé, mind ugyanúgy végezték. Nathan felsikoltott, ahogy Abigél szelleme lyukat égetett a lelkébe. Egy pillanatra visszaszorult a testébe. Ágota csapása pont betalált, derékban kettémetszette a keresztjével együtt Nathan-t, ki keresztje felső részével együtt a bőr padlóra borult.

     Á (És ezzel... Megbocsátok. Sajnálom...)

     A férfi szelleme kitört, a levegőbe emelte pszíjével a nőt, markával szorítást imitált. Ágota elhaló hangon sikoltott, mint a nyúl amit élve nyúznak, ahogy teste elkezdett lassan összegyűrődni.

     Ab ~ Nem, nem veszed el őket tőlem! 

     Abigél visszaszorította Nathan testébe a szellemét újra. A pszíjével megragadta Nathan fejét, kitépte a torzójából, a plafonnak katapultált. Gergely a lehulló fejet célba vette, minden erejét beleadta a suhintásba, ketté roncsolva azt. Ágota teste lehullt a földre.

     N (Egyszer minden álom véget ér. Aztán... Kezdődik egy új... Örökké álmodom...) /Elfordultak a szemei, hármat pislogott/

     Ab ~ Sosem árulom el azt, ami vagyok. Ha titeket kell levágnom legközelebb, ez akkor sem változik. Nem sírok egyért. Jön a helyére számtalan. Van itt nekem par új barátom, kikkel a Mennybe mehetek!

     A falak lüketése megállt. Nathan volt keresztje mögött az aranytrón elkezdett elsüllyedni a bőrrel borított padlóban. A lovagok felemelték pallosaikat, úgy üvöltöttek üdvrivalgva. Ágota össszegyűrődött testében az utolsókat verte a szíve.

     Á ~ Abi... Te sírsz?

     Ab /visszanyelte a gombócot/ ~ El kell érnie Andinak a Mennyet. Semmi más nem számít. Megértetted, Bóbita? Se én, se te, senki más nem számít. Ő megérdemli. Nincs még egy ilyen tiszta lélek, mint az én uram. Szolgálom őt a józanságom szakadtáig. Szolgáld te is, úgy, mint a rendeltetésedet, min csorba esett még éltedben. Soha ne feledd a rendeltetésedet, vagy ott kötsz ki, mint Nathan. Idáig hallom az üvöltését, ahogy marják a lángok a testét és lelkét. 

     Á ~ Tűz leszek, mert tűz tüzet nem éget meg. Kár, hogy éltemben ezt elfelejtettem. /Vért köhögött fel/

    Richárd elsétált a vértől csatakos bőrpadlón a kulcsért. Felvette. A markába szorította.

     Á ~ Azért fogd vissza magadat, jó? Elég erősek vagyunk bármivel szembenézni. Nem kockáztathatunk.

     Ab ~ Nem. Minden reményem bennetek van. Nem hagyhattok egyedül. Nem halhattok meg. Jobb egyet elveszteni, mint az összeset. Lélekben még mindig gyermekek vagyunk, nem foghatjuk fel, mi az a halál. Így a jó. Továbbléphetünk lelki sebek nélkül. De az élő halál...

     Á ~ Kuss, és less rám néha! Jóvá teszek mindent. Ígérem. -- Hé srácok! Egy kis segítségre lenne szükségem!

     L -- Nekem is! Vérzem!

     R -- Enyém az úrnó. Vigyétek Luciust! (És a hörcsögeim? Csak csali volt, hogy megtaláljuk ezt a férget?)

     Gergely odasétált Luciushoz. Pallosa felizzott. Kioldotta csatjait, mik a páncélját rajta tartották. Hezitálás nélkül kiégette Lucius oldalának sebét, ordítás és a sülő emberhús szaga töltötte meg a termet. Felvette a hátára a súlyos testet. Richárd az úrnőért nyújtotta kezeit. 

     Á -- Ne! Nem éri meg a fájdalmat! Minden csontom ripityomban van. Egy dolgot megtehetsz értem, ha már megbotlottál a szolgálatban. Ölj meg, és feltámadok a trónteremben. Könnyítsd... /Megállt a szíve, összecsuklott a padlón/

     R (Remélem feltámadtok valóban.)

     Felvette a bőr padlóról a nő pallosát. 

     R -- Emberek! Mars a trónterembe, a király már vár minket!

     G -- Lucius harcképtelen!

     R -- Akkor letesszük majd ott, és Isten irgalmazzon neki! 

     G -- Két páncélzatot látok, még épek! Hadd vigyük magunkkal!

     R -- Tegyétek! Sorba rendeződj, menet indul! Kérdés van? Nincs? Nem is lehet! 

     Ab ~ Nyitok ajtót. Elemésztem ezt a szobát, mindenért, ami szent.

     A lovagok hátukra csapták a pallosaikat, magukhoz vették a két páncélzat darabjait, és kimasíroztak a nyíló ajtón. Bezarult mögöttük. A termet lángok borították el, minden hamuvá égett. 

     Ab (Van nekem egy rakás új barátom. Nem számít egy. Az űr mit hagytál magad után, igen barbári módon ugyan, de befoltozódott. Nathan... Ha máshogyan alakulhatott volna... Van egy ötletem.) ~ Várlak titeket szerény kínzókamrámban. A trónteremből nyitok majd ajtót. A misszió előre halad. Új feladatot kaptok. Nincs messze a gyógyszer terme sem. 

     Mind ~ Értettük, Királynőnk!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Fakonorbert2019. december 3. 22:59

@kicsisara: Minden sornál agybajt kaptam, mire összeraktam... Ennél nehezebb csak elkezdeni volt, minden csepp vérem benne van. Örülök!:) Sikerült megfaragtatnom az éjszakás hetemet két napra, így asszem jövő hét után tudok nekiülni. Pont karácsony előtt akarják a fostos darabszámkiesést pótolni a melóhelyemen, hát, ép ésszel is nehéz, pláne betegen...

kicsisara2019. december 3. 19:44

Hűha! Hűha! Ez fantasztikus! Imádtam olvasni... várom a folytatást! :)

Fakonorbert2019. december 2. 08:22

@Mikijozsa: hát, valahogy csak összedobtam:) sajna lesz két szombat ledolgozásom a melóhelyemen, így jövőre tolódik az új fejezet... karácsony után legyetek résen, bekeményítek.:)

Mikijozsa2019. december 2. 06:59

naon jó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom