Lopott órák

Kobudera•  2015. november 11. 19:25

Halkan, kedvesen a testével mesél.
Hajnalig mámorít csókja a hölgynek.
Fekszem alatta, köldöke hozzám ér,
fölsejlik hajlata a mennyei ölnek.
Csupa kéj és boldogság, leül mellém,
ám közel az óra, mi szegi kedvemet.
Enyém legyen csak, néha ezt szeretném,
mint martalóc kalóz, ki értékes kincsre lelt.
Lopott óráinknak a varázsa gyötör,
minden pillanatában elmúlás vagyok!
Gyönyörrel kínoz, csendesen pöröl,
mert tudja, hogy így is vele maradok.

Erősen-gyengéden is kívánom nagyon,
érzelmi koldusként a sírig szomjazom!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2015. november 12. 09:14

Törölt hozzászólás.

TothGigi2015. november 12. 07:21

Lopott óràk varàzsa ,gyötrő.