Érzékklisék

Sóhajtásainkból édes puszik lesznek,

csókcsatáinkból kéjes „nyuszipercek”. 

Cirógatva kérlelsz, búja bájba bújva,

ily jót adva nékem,  újra számba búgva.

Lüktet az izgalom, tetőfokra hágnék,

tüzes a szív nagyon - emlőd tolja hátrébb.

Lassabban kínozlak, Te gyorsabban kéred,

Alant masszírozlak, s elolvad a lényed.

Hús kerül a húsba, forróságba mártás.

Úgy terül az újban boldogságba szállás.

Ziháló nyugalom, átölelő csendek,

Így alszunk békében, (mi) álomlelő szentek.