Szabadulás /fél novella/

Knoska•  2020. január 17. 22:40

Meghúzták a vonalat, én átléptem rajta. Hiába etettek, mint a vadat a ketrecben ragyogott a fény és a csillogása utat mutatott. Kibújtam a semmi közepén. Akár egy születés után a méh oltalmából. Futóhomok ragadt talpamra. Tálcán nyújtották a párkák elém kimért időm perceit. Osszam be, ahogy tudom. Nevettem volna ha gyomrom az éhségtől nem húzodik görcsösen össze. Hisz csak az eső ért ajkamhoz és a levegő fémes ízét nyeltem már napok óta. Kerestem, majd találtam. Elvesztem. Kerestek és vadásztak. Árnyékom taposták, mint döglött varjat az avarban. Sokszor hittem, hogy itt lehetek és szólhatok a naphoz én a béna ikarosz. Mindenem eltörve, nyert csaták nélkül. Szél, szél kapj karjaim alá. Repülni akarok.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Knoska2020. január 18. 21:21

A fél novella a zárójelben pont a ilyen és ehhez hasonló kérdések miatt került oda. Mivel a történetet akár jobban is ki lehetne dolgozni.

Mikijozsa2020. január 18. 15:42

meghúzták a vonalat...kik?

tetszett

Mamamaci402020. január 18. 12:17

De jó! Jó a stílus, és egy kicsit megírtál engem is, bár én egy évtizeddel előbb érkeztem, apám bánatára, párom örömére, itt már tízéve brummogok, remélem sokak örömére.

Knoska2020. január 18. 11:36

Szia ! Köszönöm. Előfordulhat még egy- két hasonló novella a jövőben, ez ami biztos.

Mamamaci402020. január 18. 06:32

Tetszett nagyon, bíztatlak, írjál még, jövök olvasni.