Knoska blogja

Még iszogatok. Így Éjjel kettő után.

A normális ember már pihen.

Ritka, hogy tobzódok saját szavaimban.

Ezért is írtam rögtön, majdnem rögtönözve

kábé fél éves éves jegyzetekből két verset.

Jó egy kis pihenés.

Mert néha a szavak is tompák akár

a fények. 

Idő kell, hogy erőre kapjanak.

Ismeritek eme kortárs norvég írót ? 

Én igen és nagyon megkedveltem.

A "Harcom" és az  "Évszakok" sorozatok után várom az új magyar nyelven elérhető kötetét a "Hajnalcsillagot".

Március végén, azaz nem sokára meg is érkezik :)

Épp az előbb néhány lejegyezni való dolgot mocskosul régimódi módszerrel oldottam meg. Képzeldd el a borzalmat ! Tollat kerestem és papírt. Majd a tinta betűket írt a papírra. Micsoda szörnyűség ! Nem is bírtam ki, hogy eme traumát ne osszam meg veletek. Ez pokoli kín ! Már most morzsolom a sátáni szemeket az elfoszló láncon. Úgy érzem, hogy az alvilág sötét bugyraiba jutok !

Három újabb vers született az utóbbi időkben.

Remélem mind a 3 meg is fog jelenni a az oldalon.

Az első apokaliptikus, már, már ördögi/emberi látomás.

A második hozza a mostanában általam (is) kedvelt görög kultúrális vonalat.

A harmadik akár egy álom az álomban is lehetne a "Hádész álma  Tartaroszról" c. versemhez.

Azt persze ki kell emelnem, hogy mindig jó érzés ha egy versemhez hozzászólás érkezik.

És ami még gazdagabbá tesz mikor egy másik szerző/olvasó az én szavaimnál érzi úgy, mintha ő gondolta volna.

Egyszerű ez a történet.
Én már nem félek.
Az árnyak a falakon már rólam mesélnek.
Igen, egyszer itt éltem.